Hangosan felnevettem, mikor megérkezett a felkérés, hogy én jönnék a „Min dolgozol a héten?” rovatban. Éppen a jövő lenne az a hét, amikor a válasz annyi: SEMMIT!!!!
Egy hetes nyaralás a családdal Törökországban, bandázás az unokahúgokkal, napfény, tenger, what else…
Nem volt még ilyen hetem az idén, noha sokat utaztam, úgyhogy ez lett volna az egyetlen, amikor nem dolgozom semmit.
Lett volna, lett volna…
De a szlovák-magyar együttműködési pályázatot fel kell tölteni, és még várok egy aláírást. Nagy munka volt, sok-sok egyeztetéssel, de összeraktuk, büszke vagyok rá. Rég dolgozunk már együtt Görözdi Judittal Pozsonyból, meg egyáltalán a szlovákiai magyar kollégákkal, a Bázissal, úgyhogy nagy örömmel vágtam ebbe bele, és jólesett a felkérés. Tervezünk együttműködni a Bázissal is, csak szólok!
Ideírom azért Balogh Magdolna kolléganő nevét is, ő szervezett be először szlovák-magyar ügyekbe, lassan már másfél évtizede. Mondtam is neki, kaptam tőle egy országot, egy kultúrát, amiért nagyon hálás vagyok. Azóta olvasok viszonylag rendszeresen szlovák irodalmat, foglalkozom szlovák ügyekkel. Amúgy is régi-régi szívügyem a közép-európaiság, a szomszédos országok irodalma, kultúrája.
Meg ott van a Prazdroj söröző is Pozsonyban, az egyik legjobb kocsma a világon, és micsoda ropogós-omlós csülköt sütnek ott!
Aztán le kell adni egy útinaplót a Vár uccának is, a drága Fenyvesi Ottó szokott kérni tőlem ilyesmit. Rég elkezdtem írni, aztán valahogy megrekedtem. De határidő van, meg egyéb munkák, úgyhogy végre befejezem majd. Össze-vissza rohangáltam a nyáron, a Mátrába, Békéscsabára, Zalába, többször a Balatonra, Debrecenbe, Csongrádra, Pulába, Mariborba, Kishegyesre. A fecskékről akarok írni, akik végig-végig ott csivitoltak fenn a kék égen, a pulai amfiteátrum felett éppúgy, mint a Holt-Tiszánál. Jó volt látni, hallgatni őket, összenevetni velük.
Aztán hazajövök, és hétfőn, október 5-én Krasznahorkai-fordítókkal és Szegő Jánossal moderálok egy beszélgetést a Három Hollóban. Másnap utazunk egy kolleginával Újvidékre egy konferenciára, és csak nézek, hogy én arra mégis mikor fogok felkészülni? Naná, hogy a nyaralás alatt, máshogy nem fog menni. De 6-ára vettünk jegyet a Három nővérre az Újvidéki Színházba, aminek nagyon-nagyon örülök, mert nagyon szeretem ezt a színházat, és milyen jókat dumálunk mindig a rendező úrral előadás után a büfében!
S viszek magammal olvasnivalót is nyaralni, persze, krimit (N. Nagy Zoltán: Keselyű), de viszem a kindle-t, és utsó lendülettel pár kötetet (Peer, Szálinger, Gerevich) még behajítottam a hátizsákba.
Közben össze lett pakolva a lakásom festéshez, sokk, idegbaj, káosz, ráadásul jönni élet, vágni nyakon: megyek az utcán a festő barátommal, jön szembe egy bringás a járdán, egy jó nagy gerendát vitt magával, halántékon is vágott jól vele, fájt. De értem a célzást, most már tényleg húzzak el nyaralni!
