Petneki Noémi fordításában Zofia Nałkowska Határ című regényének részlete az Irodalmi Szemle-online-on jelent meg. Teljes terjedelemben az Irodalmi Szemle online felületén olvasható.
"Tavasszal Bogutowa olyan súlyosan megbetegedett, hogy a chązebnai doktor már nem tudott vele mit kezdeni, a városba kellett vinni, hogy megműtsék.
(…)
Bogutowa áthaladt a városon, ahol élete jó részét végigszolgálta, de egyetlen házat, egyetlen utcát sem ismert fel. Időnként elfogta a rettegés, hogy mindebből semmi sem igaz, hogy csak álmodja az egészet.
Nagy sokára sikerült felcsöngetniük a kórházat. Az ember, aki kaput nyitott, nyomban kijelentette, hogy nincs helyük. Csak akkor adott hitelt Justyna szavának, amikor a lány kivette a táskájából a chązebnai doktortól kapott papírt; de azt mondta, várjanak, mert ilyenkor még mindenki alszik. A holmijukat viszont nem engedte bevinni.
– Édesanyám megvár itt egyedül? – kérdezte Justyna, és aggódva nézett az anyjára.
Bogutowa nem szólt semmit, csak lehajtotta a fejét. Justynának ott kellett hagynia, hogy elvigye a holmijukat Jasia Gołąbskához, mert nem maradhatott csak úgy ott az utcán. A váróterem padján Bogutowa megint egyedül volt. Eszébe jutott, hogy pontosan húsz évvel ezelőtt ebből a kórházból indult világgá, miután Justynka megszületett. De mindjárt ez is olyan valótlanná vált. Orrában érezte az émelyítő, rettenetes kórházszagot, lent, a lábainál látta a kockás kőpadlót, és arra gondolt, hogy nincs semmi rosszabb az ittlevésnél és várakozásnál, hogy meghalni is jobb lenne ennél. A kőkockák hirtelen óriásivá nőttek, elmozdultak, felemelkedtek, Bogutowát pedig elfogta az émelygés és a rettenet. Úgy érezte, mindjárt a padlóra hány, és elveszítette az eszméletét."