A 2023-as balatonfüredi V4 műfordítói szeminárium hivatalos programjának első napján a magyar irodalom lengyelországi recepciójáról esett szó. Délelőtt három kiváló és sokoldalú műfordítóval, Teresa Worowskával, Magdalena Garbacik-Balakowiczcsal és Krzysztof Wołosiukkal találkozhattunk. A beszélgetést Petneki Noémi vezette. Teresa Worowska Balassi-díjas műfordító munkásságában a magyar irodalom szinte egész történetét végigkövethetjük Balassi Bálinttól Esterházy Péterig. Eseményünkön elsősorban Márai Sándor egyedülálló lengyelországi népszerűségéről beszélt, amelyre a lengyel fordítók tudatosan építették rá a Krúdy, Kosztolányi és Szerb Antal iránti érdeklődést. Teresa Worowska most – ugyanerre a vonulatra helyezkedve – Hamvas Béla műveit vezeti be a lengyel köztudatba.
Magdalena Garbacik-Balakowicz jelenleg az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Irodalomtudományi Intézetének munkatársa. Mint kiderült, az Egy polgár vallomásai elolvasása után döntött úgy, hogy a magyar szakot is felveszi a filozófia szak mellé; a művet Teresa Worowska tolmácsolásában olvasta. Könyvet is írt a Márai műveiből kibontakozó írószerepről. Ezzel párhuzamosan a kortárs magyar női szerzőkkel is foglalkozik. Karolina Wywrottal közösen ültették át lengyelre Terék Anna Halott nők című kötetét.
Krzysztof Wołosiuk magyarról és csehről is fordít, és szerbül is tud. Szakdolgozatát a vajdasági irodalomról írta. Fordított szlovákiai magyar irodalmat is – Talamon Alfonzot, akinek a szövegét eddigi legnagyobb műfordítói kihívásának érezte, valamint Gazdag József Talamon alakjához kapcsolódó novelláját. Vári Fábián László kárpátaljai író Tábori posta című visszaemlékezéseit is ő ültette át lengyelre. A cseh Anna Cima Tokióban ébredek c. regényének lengyel fordításáért pedig rangos díjban részesült.
A délelőtt az obecná čeština fordíthatóságának kérdésével zárult. A cseh nyelvet nem ismerő résztvevők megtudhatták, hogy a régió egyik országában tulajdonképpen három nyelvváltozat működik egymással párhuzamosan. Az irodalmi nyelv használatát elsősorban a morvaországi beszélők kívánják meg. A művelt beszélt nyelv a 20. század elején kidolgozott hovorná čeština, míg a jellemzően csehországi általános, semleges (nem szleng) beszélt nyelv az obecná čeština. A különbségek még a flexió szintjén is láthatók.
Délután Halász Rita volt a szeminárium vendége. Mély levegő című regényéből Magdalena Garbacik-Balakowicz két fejezetet fordított le rangos lengyelországi folyóiratok számára; jelenleg kiadót keres a könyvnek. Halász Rita írói fejlődéséről beszélt: hét évig dolgozott a könyvön, és Tóth Krisztina, Kukorelly Endre, ill. Péterfy Gergely tanácsait megfogadva gyakorlatilag újraírta az első változatot. Erőfeszítése megtérült: a könyvnek idén jelenik meg a hatodik kiadása. A regény szövegébe két másik történet is beágyazódik: az egyik Szent Rita legendája, a másik Andersen hátborzongató meséje, A kis hableány. Érdekes kérdés volt a könyvben szereplő gyerekek neme, erről ugyanis megoszlanak az olvasók vissszajelzései, de a főhős és egyben narrátor döntéseit is rendkívül különbözőképpen értékelik.
A következő meghívott vendég Kappanyos András, a neves műfordító, fordításelméleti kutató, egyetemi tanár volt. Előadásában a nyelvi tabuk fordításának nehézségeit ecsetelte. A vulgaritás témái látszólag mindenhol hasonlók, a valóságban azonban sok kifejezésnek nincs pontos megfelelője az egyes nyelvpárokban. A tabukifejezések ráadásul hamar elévülnek. Ez általában úgy történik, hogy az adott kifejezés enyhül, de fordított folyamatok is lejátszódhatnak (jellemzően a „píszí” követelményeknek megfelelően). A politika is kitermel új szitokszavakat.
Megtudhattuk azt is, hogy a célközönség is sokat számít. Arisztophanész-fordításaiban például Arany nem azért alkalmazott egzakt megfelelőket, mert nem volt képes rá, hanem mert egészen más színházközönségnek szánta a szöveget.