Penge. Csehy Zoltán kritikája Merva Attila Kassák-fordításairól az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén jelent meg.
"Tartós, bár enyhén megkésett örömködéssel indul ez az írás: íme, egy modern koncepciójú, szlovák nyelvű Kassák-kötet, Merva Attila fordításában és Macsovszky Péter utószavával! A Vlna című kortárs művészeti folyóirat könyvmelléklete, egyben a Bázis Könyvek 32. darabja. Kassák Lajos (1887–1967) a nemzetközi avantgárd fényes csillaga, egy alig ismert naprendszer jellegzetes bolygója. Olyan külföldi irodalomtörténészt is ismertem, aki a kedvéért tanult meg magyarul, s olyan képzőművésszel is találkoztam, aki egy életre szóló inspirációt talált Kassák nevezetes képarchitektúráiban. A Kassák-jelenség folyamatosan vonzó és táguló univerzum, az önmegvalósító művészsors példája, a Kassák-líra szinte kezdettől az intermediális és antielitista művészetfelfogás zseniális előfutára.
„A kő és vas fia volt, a nagyváros fia, nem érzett soha nosztalgiát a kemence iránt, mert nem a múltba nézett, hanem a jövőbe látott” – jellemezte férjét Kassák Lajosné Simon Jolán. Kassák, mielőtt a nagyváros fogadott fia lett, egy kisváros, Érsekújvár szülötte volt, igaz, verseiben nosztalgiát soha nem érzett, mert ez a lelki alakzat és retorikai forma eleve idegen volt a habitusától. A kemence helyett a vaskohó tüze vonzotta: a nyers matéria formálható öröme, a rombolásból sarjadó építés mozgalmas konstruktivizmusa. Önelvű költészete iskolateremtő: sokak szerint ő az egyszemélyes magyar avantgárd, ami természetesen erős túlzás és sarkítás, már csak azért is, mert a Kassák-költészet maga sem homogén, sőt hagyományos értelemben nem is következetesen avantgárd."
