Visy Beatrix válaszolt a Litera 2024. évi körkérdéseire. A válaszok teljes terjedelemben a Litera online felületén olvashatók.
"Műfajtól függetlenül mi jelentette az Ön számára a 2024-es év legkatartikusabb olvasmányélményét, és miért?
Kivételesen erre a kérdésre most van határozott válaszom: Kupihár Rebeka: A heterók istenéhez. Nehéz ezt megmagyarázni, egyszerűen van olyan, amikor egy irodalmi mű erősen hat. Lehet, hogy már menthetetlenül szentimentalista vagyok, de ez a kötet, s a versek zöme érzelmeket, gondolatokat, indulatokat mozgatott meg bennem. A könyv témája: melegnek lenni ma (Magyarországon) persze baromi fontos és érzékeny téma, de a kötet jóval több, mint képviseleti líra, a művek által közvetített, ábrázolt érzéseket, gondolatokat – például a bizonytalanságot, a félelmet, a szégyent, a veszteséget, vagy hogy milyen kirekesztettnek, megbélyegzettnek, másnak lenni – bárki érezheti, megélheti. Kupihár líranyelve nem kifejezetten formabontó, de sűrű és erős, táplálkozik a szerelmi líra (trubadúr) és az istenhez forduló költészet hagyományából, ám ezek nemcsak tematikus, érzelmi aspektusból fontosak, hanem szembefeszülnek a melegeket övező kortárs hétköznapi diskurzusok szólamaival, sztereotípiáival is.
Mielőtt belevágtam az idei körválaszaimba, elolvastam, mit írtam tavaly. 2023-ban azzal zártam, hogy a fólia lassan mindent befed és minden levegőt kiszorít. S milyen paradox, hogy ebből a közérzetből „kell” megszületnie egy ilyen remek kötetnek, amelynek borítója – egyesek szerint marketinges fogásként, szerintem ironikus gesztusként – erre játszik rá.
Mely prózai mű (novellagyűjtemény, regény), verseskötet, dráma-, illetve esszé- és/vagy tanulmánykötet volt Ön szerint a legkiemelkedőbb?
Prózából Baróthy Zoltán: Utolsó napok című regényét emelem ki. Igaz, hogy a szöveget már ismertem a könyv megjelenése előtt is, de újraolvasva is szórakoztató és lebilincselő volt. Szerintem ez a regény egy óriási szatíra, amely ferde tükröt tart az áporodott közintézményeknek, a magyar kultúrpolitikának, kacérkodik és ironizál a krimi, a fantasy és a szerelmes regény zsánereivel, ráadásul az egészből még egy izgalmas történet is kikerekedik. Mostanában szeretem azokat a prózai irányokat, amelyek új elbeszélésmódok, regényszerkezetek felé nyitnak, kísérleteznek a magyar próza teherbíróságával (van neki, csak nem szeretjük észrevenni), s mernek hibrid narrációjú, nyitott szerkezetű műveket létrehozni. Ezért tartom például fontosnak Bartók Imre regényeit, és ezért tudom értékelni Kemény Lili Nemjét is, amely ennek az évnek mindenképpen fontos prózai teljesítménye, még ha számos, paradox kérdéssel nem is tudott elég rendesen megbirkózni, s mind elbeszéléstechnikai, nyelvi, mind morális, etikai aspektusból – érthető módon – meglehetősen megosztotta az olvasókat. Az idei prózakötetekből Biró Zsombor első regénye (Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek) üdítő színfolt még, s két prózakötet várakozik még rám 2024-ből Závada Pál új regénye (Pernye és fű), és nagyon kíváncsi vagyok Németh Gábor és Szilasi László négykezesére is, amelyben tovább írják Kész regény című levélregényüket, úgyhogy most már állítólag Kész az egész.
Úgy gondolom, idén is a líra hasított. A már körbetáncolt Kupihár-kötet mellett hasonlóan nagy élmény volt Láng Orsolya: Ház, délután című verseskönyve is, apró rezdülésű, kiérlelt versek ezek. Aztán belovagolt Lovag Dulcinea is, lova farkára kötve vonszolta maga mögött Keményt Istvánt. Verseskönyvön rég nem szórakoztam ennyit, és ezzel nem azt mondom, hogy ne lennének a kötetben komoly hangú, fontos dolgokat tematizáló versek. De folytatva a líra-sort: szintén nagy benyomást tett rám Borsik Miklós: Futárlíra, Áfra János: Omlás, Sopotnik Zoltán: Cigányvég, Polgár Anikó: Fordított Gorgó című kötete, és végre megjelent Szabados Attila: Vérsűrűség című kötete is.
Esszék, tanulmányok közül Takács Zsuzsa és Wirth Imre beszélgetőkönyve (Átkelés a Szuezi-csatornán) volt leglelkesebb nyári olvasmányom, most pedig egy másik „szerzőpárossal” időzgetek: Darvasi Ferenc tíz évnyi kutató- és gyűjtőmunka „árán” megírta Mándy Iván életrajzi monográfiáját (Csak hagyjanak békén - Mándy Iván élete és pályája). Óriási és lenyűgöző darab."