Juhász Katalin írt a IV. Bázis Fesztiválról az Új Szóban. A beszámoló teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"A hétvégén egy irodalmi fesztiválként indult, de mostanra igazi multikulturális eseménnyé terebélyesedett, színvonalas rendezvénysorozat zajlott a fővárosban, több helyszínen.
Bázis Egyesületbe ugyanis fokozatosan egyre több más művészeti ág képviselői léptek be az írók és költők mellé – olyanok, akik fontosnak tartják az autonóm, független, szabad alkotást. Mindannyian kötődnek Szlovákiához, és a magyar írásbeliség és művészet legtágabb értelemben vett reprezentációjára vállalkoznak. „A Bázis célja, hogy lehetőséget nyújtson az együttgondolkodásra, a szakmai munkára, hogy tagjai inspirációt nyerjenek, egyéni lehetőségeik megsokszorozódjanak” – áll az önjellemzésben.
A jelenleg közel 170 tagot számláló egyesület az utóbbi időszakban petíciókban tiltakozott a szlovák kulturális minisztérium intézkedései ellen, tagjai tüntetéseken szólaltak fel, egyik legfontosabb „hőstettük” pedig az, hogy megmentették a Madách Imre-díjat, a legrégebbi és máig egyetlen magyar alkotóknak szánt hazai állami elismerést. Amikor pár éve kiderült, hogy a szlovák Irodalmi Alap (Literárny fond) nem tudja tovább finanszírozni a díjat, jelentkeztek társtulajdonosnak, átvállalva az egyébként nevetségesen alacsony költségek felét.
Mivel e témát már többször kiveséztük, most csak annyit jegyeznénk meg, hogy a legtöbb díjazott rendre a Bázis-tagok körül kerül ki, ezért a pozsonyi fesztiválon is köszöntik az előző év legjobb köteteinek szerzőit. Kedves és hasznos gesztus ez, mivel az Irodalmi Alap júniusi díjátadója óta sokan már el is felejtették ezt a fontos névsort. Eredeti alkotás kategóriában Polgár Anikó (Fordított gorgó, Kalligram), műfordítás kategóriában Vályi Horváth Erika (Pavol Rankov: A kis dunai háború, Kalligram) vehette át az elismerést, a nívódíjasok pedig Csehy Zoltán, Hornyák István, Mészáros Tünde és Csanda Gábor. A zsűri elnöke, Jitka Rožňová költő, műfordító ezúttal magyarul mondhatta el laudációját.
A Bázis Egyesületnek immár három éve saját alapítású díja is van. „Egy izgalmas játékról van szó, hiszen a pályázók munkái szerzői név nélkül kerülnek a zsűri elé, és csak a döntés után tudják meg, kinek a szövegét értékelték” – mondta a díjátadón N. Tóth Anikó, az egyesület társelnöke, hozzátéve, hogy bár a kifinomult ízlésű bírálók, Visy Beatrix irodalomtörténész, kritikus, Szávai Dorottya irodalomtörténész és Németh Zoltán költő, irodalomtörténész biznyos jellegzetes stílusjegyek alapján néha sejteni vélik, ki rejtőzik egy-egy jelszó alatt, mégis feszült várakozás kíséri a leleplezést.
Idén 21 pályamunka érkezett, a fesztivál Első közlés című programjába 18 alkotás került be. (Érdemes megnézni a felvételt a bazis.me honlapon, hiszen különleges élmény a szerzők előadásában meghallgatni ezeket a verseket és prózákat).
Az idei Bázis-díjat Gyurász Marianna költő érdemelte ki Agyagbabákról lenn a parton című verséért, amelyről a következőket mondta Szávai Dorottya: „Amikor megtudtam, hogy a szerző a molekuláris biológia doktora, megértettem, hogy az agyagbabák miért rendeződtek szép, molekuláris kompozícióvá a fejemben. Ezek az allúziók azonban jellemzően nem explicitek, ellenben sűrűk, tömények, megfejtésre, feltörésre vágyók. E költői nyelvet a természettudományos, biológiai nyelvhasználat, mondatfűzés és kompozíós logika teszi sajátos karakterűvé. /.../ A vers a materialitásról mint emberi határról, az emberi létezés anyagba zártságáról szól. A porból lettünk, porrá leszünk anyagparadigmájáról, egy olyan kompozíciós ívben, mely az anyagból, földből vétetésünktől eljut a földbe való visszatérésünkig. Vagy éppen ellenkezőleg, humán létünk humanoid határairól, a poszthumánról, a bennünk lakozó animálisról, netán bestiálisról, teremtőképességünk, alkotó fantáziánk fiktív határtalanjáról, végsős soron rémisztő határátlépéseiről beszél.”"