Ó, a dolog, a szükségből fakadó munka, a kényszer súlya alatti gürcölés, a jó öreg robot!
Jó, hát értem én, a kérdés nyilván a játékra vonatkozik. Én legalábbis többnyire így szoktam beazonosítani a munkát. Vagy azért, mert eleve így élem meg, vagy azért, mert erre törekszem. Minél könnyedebben áll hozzá az ember, annál könnyebb minden. És sokkal szórakoztatóbb.
No de az alapvetés felskiccelése után kanyarodjunk csak vissza szépen a válaszra váró magvas kérdéshez.
„Min dolgozol a héten?”
Az attól függ, éppen melyik kedvenc játékommal szórakoztatom magamat. Most például a laptopomon játszom, khm, dolgozom.
Ez abban áll, hogy különböző billentyűk megnyomásával betűket varázsolok a monitorra. Eközben agysejtjeim lehető leghatékonyabb kooperációjára ügyelve arra törekszem, hogy a betűk érthető szavakká, a szavak értelmes, érdekes és érzéki mondatokká álljanak össze. Valamint hogy a mondatok egy koherens gondolatmenet irányába sorjázzanak tovább. És ami erőből a legnehezebb, vagyis ami az ihlettelen tudálékosság manírjaitól mentes, vérbő játékos számára nemcsak hogy a legkönnyebb, hanem szinte már reflexszerű: hogy ne legyen rest némi spirituszt is csöpögtetni a textusba.
Legalább egy-két óráig a hét minden napján szövegeken babrálok. A másik kedvenc játékom az építkezés. Értve ezt általános értelemben ugyanúgy, mint a házfelújításra vonatkoztatva. Nemrég fejeztem be a fürdőszoba csempézését, most a plafont szigetelem. Ilyenkor létrán dolgozom.
Weöres-parafrázissal összefoglalva: alattam frissen fugázott járólapok, felettem grafitos polisztirollemezek, bennem a létra.
Szóval, semmi komoly, csak az élvezetek.
És így megy ez hétről hétre.