Hizsnyai Tóth Ildikó A pozsonyi kávéház című írása a Vasárnapban jelent meg. Teljes terjedelemben a Vasárnap online felületén olvasható.
"Kedves Luca,
kár, hogy csak ilyen rövid időre ugortál el Pozsonyba, azt pedig különösen sajnálom, hogy nem tudtuk befejezni a kávéházas témát. Meglepett, hogy meglepődtél.
Tudtam, hogy „a pozsonyi kávéház” csak nálunk használatos negatív értelemben, az viszont furcsa volt, hogy még el is kellett neked magyaráznom. Úgy néztél rám, mintha nanukot mondtam volna jégkrém helyett, pedig csak elsütöttem egy poént: bocs, hogy ilyen rossz hírű helyre hoztalak, cukrászda helyett kávézóba, de itt Soros fizeti a számlámat.
Talán az tévesztett meg, hogy magyarul van, nem is lehetne máshogy lefordítani azt, hogy „bratislavská kaviareň”. Arra viszont nem gondoltam, hogy a stigma nem fordul le magától. Hál ’istennek, jó hír a pozsonyiaknak. Még mindig van legalább tízmillió magyar a világon, aki úgy tudja, hogy a pozsonyi kávéház csak egy kávéház, amelyik történetesen Pozsonyban van. És remélhetőleg több millióan vannak olyanok is, akik, mint te, a Bécs–Budapest–Pozsony művelődéstörténeti tengelyen helyezik el a polgári kultúra alapintézményét. Ezért nem értetted az ócska poénomat.
Annyira nem is ócska. Sokba kerül nekünk az, hogy már magyarul is szajkózzák ezt a szlovákból kölcsönzött agyrémet. No de beszélj le egy politikust arról, hogy kihagyjon egy ilyen bomba ziccert! A kávéházakban lumpoló értelmiség, amelyik lumpolás közben sem rest hatalmi ellenpólusa lenni a demokratikusan választott kormányzatnak.
Nem viccelek, Luca. Nálunk parlamenti választást lehet ezzel nyerni."