Ayhan Gökhan Török átok című tárcája az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"„Engöm környülvettek az pogán törökök, / Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!” – írta egyik kedvenc, tizenhatodik századi költőm, Bornemisza Péter Cantio optima című versében. Középiskolás korom óta hordozom, ringatom, mantrázom magamban ezt a gyönyörűen szomorú két sort. Ahogy Bornemiszának, úgy nekem sem lett lakásom Budán, nem hatott a másik kedvenc költőm, Pollágh Péter könyvdedikációja: „remélem, egyszer a Várba költözöl”. Az oszmánok igen, én nem költöztem a Várba.
Miért juthatott az eszembe augusztus végén Bornemisza Péter? A törökök miatt, akikkel meggyűlt a baja, mint II. Lajosnak és nekem.
„Rossz szomszédság: török átok” – tartja a mondás, s hogy mennyire, mi bizonyíthatná jobban, mint az a tény, hogy a személyiségem egyik fele (nem a szebbik fele), nem kívánatos része a török származás. Egy ideig próbáltam nem tudomásul venni, mint egy felesleges, ruha mögé bújtatható testrészt, időnként kikandikált, jelzést adott, itt van, létezik, foglalkozzam vele.
Újabb költőt hoznék ide, az Esztergomnál az oszmán ágyútól halálos sebet szerző Balassi Bálintot. Rendkívül szimpatizáltam vele általános iskolásként, nem értettem, nem fogtam fel ép ésszel, hogy merészelték Balassit ezek a hitvány törökök megsebesíteni: nem látták, hogy a magyar költészet egyik legnagyobbja hadakozik ellenük, tör az ő pogány életükre? Sokat (mindent, csak ezt nem) gondoltam a szappanopera-gyártásban jeleskedő törökök kifinomult szépérzékéről, a baklavánál édesebb költészet iránti tiszteletéről."