Pavol Rankov: Klinika (Abacus+, 2024, Vályi Horváth Erika fordítása ár: 11 euró)
Az Abacus+ Kiadó gondozásában, a Context sorozatban megjelent Pavol Rankov Klinika (KK Bagala, 2022) című regénye magyarul, Vályi Horváth Erika fordításában.
Szerkesztette: Lovas Emőke. Tördelés és nyomdai előkészítés: Juhász Rokko, borító: Gyenes Gábor. A fordításkötet a Bázis-könyvek 58. darabja.
Kétségbeesett idősödő férfi, a kórházi közeg sajátos életképei, széthullott életek, családi konfliktusok, a képzelet és a valóság határán egyensúlyozó betegek. Milyen bonyodalmakba keveredik, mekkora kétségbeesés hajtja azt a megszállott, öregedő férfit, aki mindenáron arra vágyik, hogy a klinika elismert professzora megvizsgálja?
Pavol Rankov EU irodalmi díjas szerzővel A kis dunai háború (Kalligram, 2023) és a Klinika (Abacus+, 2024) c. regényeiről a fordító, Vályi Horváth Erika közreműködésével Deczki Sarolta beszélget vasárnap 15 órától az Irodalmi Bázis standján (B-épület, galéria, G8). Felolvas: Kerekes Vica.
Pavol Rankov (1964, Poprád) szlovák író, publicista, rádiójátékok és filmforgatókönyvek szerzője. Pozsonyban él. Szeptember elsején (vagy máskor) című regénye elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. A Klinika a hatodik magyarul olvasható műve.
Magyarul megjelent könyvei:
A kis dunai háború (regény, Vályi Horváth Erika fordításában, Kalligram, 2023)
Túl a térképen (regény, Vályi Horváth Erika fordításában, Kalligram, 2020)
Szeptember elsején (vagy máskor) (regény, Mészáros Tünde fordításában, Kalligram, 2011)
Az idő távlatából (novellák, Tóth Annamária fordításában, Kalligram, 2010)
Testközelben (novellák, Vályi Horváth Erika fordításában, AB-ART, 2005)
Vályi Horváth Erika (1978, Dunaszerdahely) a kortárs szlovák és német próza magyar fordítója, irodalomterapeuta, art coach, újságíró, az Abacus+ Kiadó egyik alapítója. 30 fordításkötete jelent meg, kétszeres Madách-díjas műfordító. A Magyar Műfordítók Egyesületének tagja.
Legutóbbi kötetei: Jana Juráňová: A semmirekellő (Womanpress, 2024),
Pavol Rankov: A kis dunai háború (Kalligram, 2023),
Etela Farkašová: Repülőleckék (Womanpress, 2023),
Ódor Lajos: Mindentudók kézikönyve (Open Books, 2023).
Részletek a könyvből:
A fűtő a maga okoskodásába merül, és nem is figyel rám.– Szakmai nyelven szólva – a professzor elsősorban a családi kórtörténetet használja a diagnózis felállításához. Szerinte a problémáink többsége abból ered, amit őseink átéltek, és főleg elszenvedtek. Nem genetikailag, hanem valahogy közvetve, az ő traumáikat is átörökítjük. A fűtő az utolsó szavakat drámai hangon ejti ki, mintha ez mindent világossá tenne.– És ez mit jelent? – kérdezem tőle.– Amikor több hónap után végre felkerül a várólistára, hogy találkozhasson a professzorral, biztos vagyok benne, hogy megkérdezi majd öntől, mi a legrégebbi információja az őseiről.
A kárpitozott ajtó előtt egy negyven év körüli nő ül a bőrfotelben. Maga a 257-es szám nem árulja el, hogy ez egy orvosi rendelő. Meg kell kérdeznem a várakozó nőt, hogy a professzor úrhoz megy-e vizsgálatra. A nő bólint. Most, amikor el akarok menekülni otthonról, újra észreveszem a nőket. Ez az asszony eléggé megtetszett a maga közönséges lazaságával. A szúrós fekete szeme, a kiálló arccsontja és a telt, nyugtalan ajka.
Egy pillanatra valami idilli békét érzek. Eláraszt az endorfin, hiszen a professzor irodája előtt ülök. És ezzel a vonzó nővel, úgy tűnik, némi tesztoszteron is kiszabadult a szervezetemből, mert még az izzadt ingem sem érdekel.
A nő feláll, és leveszi a kabátját. Az üres kabátujjak éppen az arcom előtt libbennek el, ezért udvariasságból félrefordítom a fejem. De amikor periférikusan érzékelem, hogy valami még mindig közel van az arcomhoz, kénytelen vagyok odanézni. A nő egy rózsaszín heget mutat a csuklóján.
– Látja, öngyilkosság! – állapítja meg diadalmasan. – Még a professzor úrnak is elég komoly eset vagyok.
Bizonytalanul bólintok.
– És maga hogy van? – kérdezi a nő bizalmasan.
– Remélem, én is komoly eset vagyok. Bár egyelőre nincs olyan hegem, mint a magáé, de azért néha kacérkodom a gondolattal.
– Mindig a gondolattal kezdődik. A vizsgálat után jöjjön el velem, és igyunk meg egy sört – javasolja a betegtársam. Nem tudom, hogy komolyan gondolja-e a meghívást, mert simán folytatja: – Én is küldtem S.O.S. jelzéseket a családomnak legalább egy évig, de szintén semmi válasz nem érkezett. És a végén már kimondottan elutasítóan reagáltak. Gondolom, a gyerekei is felnőttek már. Hogyan reagáltak volna arra, hogy az apjuk öngyilkos akar lenni, mit gondol?
– A lányaim valószínűleg engem hibáztatnának, hogy meg akarom fosztani őket egy unalmas pasitól, akit lehet, hogy megvetnek, de ez nem változtat azon, hogy kutya kötelességem anyagilag eltartani őket, és pucolni utánuk a vécét.
A nő felnevet. Teljes természetességgel végigsimítom a mutatóujjammal a csuklóján lévő heget.
– A nőkkel mindig gondban voltam. Már gyerekkoromban tudtam, hogy ezen a téren valami nincs rendben velem. Elsőben az egyik osztálytársam megtanított egy tükrös trükköt. Rátette a cipője orrára, és a tükörben benézett a lányok szoknyája alá. Amikor az osztálytársnőm, Janka észrevette, mivel szórakozom, kijelentette, hogy ő boldogan megmutatja a bugyiját. Ott, az osztályban egyenesen felhajtotta a szoknyáját, és egy jó darabig ott állt. Véget ért az izgalmas felfedezés időszaka, vége lett a játéknak.
– De hiszen csak a bugyiig jutott. Valamilyen titok csak maradt, nem? – érdeklődött a nő.
– A hűség számomra mindig elsőrendű volt. – Mérlegelem, hogy folytassam-e. – Keresztény szellemben nevelkedtem.
– Jámbor hívő, aki erotomániás! – köpte ki a nő. – Ez maga a földi pokol.
– A purgatórium! Ahogy öregszik az ember, az erkölcstelen pillantások csökkennek, a szemrehányások pedig megszaporodnak... Egyszer, amikor talán úgy tizenkilenc éves lehettem, erekcióm lett a villamoson, mikor felszállt egy jó alakú nő. Egy szokványos nyári ruhát viselt, semmi kihívót, de a libidómnak, a legfőbb ellenségemnek, ennyi is elég volt.
A nő felnevet.
– Szegényke!
Gondolkodás nélkül szakad ki belőlem a vallomás:
– Hébe-hóba megnézem az ön melleit is.
A betegtársnőm még arra se ad időt, hogy elnézést kérjek a faragatlanságom miatt.
– Remélem, merevedése is van. – És közben az ölemre pillant.
– Mikor fiatal voltam, biztosan lett volna.
– Csak nehogy elnézést kérjen – fenyeget a mutatóujjával. – Most azért megsértődtem.
#pavolrankov #vályihorvátherika #abacus+ #irodalmibázis #kerekesvica #deczkisarolta #lovasemőke #gyenesgábor #juhászrokko
