A kezdeti ijedtség, hogy itt bizony mégis szükség lesz papírzsebkendőre – a könnyeket felitatni –, hamar átváltott egy olyasfajta merengésbe, amilyenre – nem mondom, hogy csak vízközelben, de – főleg magányosan képes az ember: egy bozótos hegyoldalon, egy idegen kisvárosban, egy kocsmában délután vagy éppen egy folyó árterében bóklászva.
Mi sem természetesebb annál, ahogyan Forgács Miklós egy jól irányzott gondolatfolyammal összeköti az Alsó-Ipoly-mentét a Vág felső folyásával. Két vidéket, két minőséget hoz összefüggésbe, amelyek nagyszerűen kiegészítik egymást. Úgy, ahogyan a színdarab audio-vizuális elemei is kiegészítik a Forgács-féle nő-trilógia (Bezzubatá, Lilith, Vizičlovek) harmadik epizódjának tematikáját: furulyaszó hallatszik uszadékfa-kollázs alatt sétálva, népi motívummal díszített álarcok tűnnek elő, madárcsivitelés gyorsítja a cselekmény tempóját, fekete selyem és szigorú rakott szoknya sejteti az éjszakát, majd egyszer csak komondor-bundában lép elő a feminin vágy, a megtestesült szerelem maga. Akit irritál a teátralitás, annak ajándék ez az Eduard Kudláč rendezte darab – hiszen olyan kényelmes, kellemes, jól hangzó-suttogó, befelé tekintő, empatikus, már-már harc nélküli. Bár... épp a belső konfliktusok sora ad egyfajta mélyről elődübörgő lüktetést és feszültséget, amelynek köszönhetően mégis vágyjuk, várjuk a megoldást. Mert nem belső harc-e választ találni a bennünk feszülő kérdésre: A fontos ember (legyen az a Vizičlovek, a szülő vagy épp a szerető társ) vajon hova tűnhetett? [Hiszen látták mások is! Biztosan létezett... Biztosan létezik... Mind léteztek, akik valamiért fontosak voltak, hiszen mi itt maradtunk utánuk. Sőt, mindannyian léteznek most is, mert még mindig fontosak nekünk.]
A válasz, persze, elmarad. Hiába jön boszorkány, éji tündér vagy lidérc. Képzeletbeli meandereinket feltöltve, majd lecsapolva kaparásszuk hűlt helyüket. Eufrozina is suttogva jár tovább az ágak között, keres. Lágy léptei alatt nem reccsen meg az ág. A mesék valósága furulyaszó. S a Dunába ömlik az Ipoly. S a Dunába ömlik a Garam. S a Dunába ömlik a Vág.
A szlovák nyelvű előadás legközelebb április 15-én tekinthető meg a Zsolnai Városi Színházban (Mestské Divadlo Žilina).
További információk:
https://www.divadlozilina.eu/podujatia/viziclovek-vodny-ember-3/
