Vataščin Péter tudósított az Irodalmi Szemle nyári irodalmi táborának első napi kerekasztal-beszélgetéséről az Új Szóban. A tudósítás teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Búcs | Az Irodalmi Szemle idén Búcson megvalósuló nyári tehetséggondozó tábora, az ARTér 2026 első napjának vége lapbemutatóval végződött. Bedecs László irodalomtörténész a folyóirat szerkesztőit faggatta.
Állítsd be, hogy az Új Szót az elsők között lásd a Google keresőben!
A program szerint lapszámbemutató lett volna az Irodalmi Szemle szerkesztőgárdájával való beszélgetés, a diskurzus végül sokkal inkább lapbemutatóvá alakult – noha végül több szó esett a legutóbbi két kiadványról, a Talamon Alfonz életművét boncolgató májusi és a Beneš-dekrétumokat feldolgozó júniusi számokról.
Provincia? Az meg mi?
A külföldről is érkező résztvevők miatt ráadásul kissé a múltban is el kellett merülnie Németh Zoltán főszerkesztőnek és N. Tóth Anikó szerkesztőnek – ám a hasoló kontextualizálás sosem árt. Felvázolták, hogyan illeszkedik be az Irodalmi Szemle az 1958 óta datálódó kezdetével a (cseh)szlovákiai magyarság történetébe.
Németh Zoltán felidézte, egy alkalommal beszélgetett az alapító „nagy öregekkel“, akiktől megtudta: a lap tulajdonképpen a magyarországi 1956-nak volt köszönhető, merthogy a kommunista rezsim félt „az elégedetlen szlovákiai magyar értelmiségtől“, így az Irodalmi Szemle egyfajta engedményként jött létre. N. Tóth pedig hangsúlyozta, mennyire fontos volt az a közvetítői, illetve „hídszerep“, amit a folyóirat a szlovák és a cseh irodalom felé töltött be.
Felmerült a provincialitás témája is, amelyet a szerkesztőknek magabiztosan sikerült a helyére tenniük. A 60-as, 70-es években például olyan kaliberű alkotók is publikáltak a Szemlében, mint Weöres Sándor. Másfelől Németh, mióta átvette a főszerkesztői feladatot, tudatosan törekszik a szlovákiai magyar alkotók publikálására: számonként legalább ötre. Rámutatott:
az olyan magyarországi vidéki lapok, mint a Jelenkor, Tiszatáj vagy az Alföld szintén külön figyelnek a helyi, „regionális“ irodalomra, ilyen téren tehát nem különleges az a szerkesztéspolitika, amit az Irodalmi Szemle magáénak vall."
