Karácsony hetében sok a teendőm, mert zárom az évet, fésülöm össze a leadásra szánt fordításköteteimet, tervezem a jövő évi munkáim időbeosztását. Tavasszal jelenik meg a Kalligramnál Pavol Rankov Kis-dunai háború, avagy a somorjai szent mészáros története c. fordításkötetem, amelyből már több részlet is olvasható volt az elmúlt időszakban a Kalligram folyóiratban és az Irodalmi Szemlében. Aktuális és izgalmas interkulturális téma, főleg így, hogy a szomszédban háború dúl, és ennyire bizonytalan, feszült körülöttünk minden. Talán a könyvet olvasva kicsit megtanulunk lelazulni, könnyedebben venni a megpróbáltatásainkat és humort csempészni a mindennapjainkba.
A másik kézirat, amin párhuzamosan dolgozom, Etela Farkašová regénye, A repülőlecke, amely a Womanpress Kiadónál jelenik meg pár hónapon belül, Noszek Barbara szöveggondozásában, a Phoenix-Library sorozatban. A holokauszt-feldolgozás generációs regénye, mely azt vizsgálja, hogyan hat a 80 évvel ezelőtti trauma a leszármazottak sorsára. Hogyan lehet kimondani a kimondhatatlan, feldolgozni a mérgező dolgokat, hogy egy elhallgatott titok ne betegítse meg a családtagokat egyik generációról a másikra.
Múlt héten adtam be a Művészeti Alaphoz (FPU) egy mesefordítói ösztöndíjpályázatot. Pavol Rankov Hercegnők és hercegek c. gyerekkönyve, mely az Artfórumnál jelent meg két éve, teljesen más műfaj, mint amivel eddig foglalkoztam. Ezek a meseátiratok új szakmai kihívás elé állítanak, ám mivel ki tudom próbálni idehaza a gyerekeimen, működnek-e magyarul ezek a szövegek, bátran belevágok a fordításba. Az első mese tavasszal meg is jelenik magyarul a Kabóca gyereklapban.
Jövő héten lezárjuk a Bázis Szókép vándorkiállítását. Ünnepek után pedig Jana Micenková: A vér csak víz című nagyregényének fordítását folytatom, amely egy diszfunkcionális család működését mutatja be mindhárom szereplő nézőpontjából.
Ezenkívül irodalomterapeutaként most állítom össze a kora tavaszi fejlesztő csoportjaim szakmai anyagát, az egyik Fontos vagy! címmel egy hosszú távú kamaszterápia hátrányos helyzetű, családok átmeneti otthonában élő fiatalok számára, a másik a Varázsládika elnevezésű projekt, amelyben szlovákiai magyar kisiskolásokkal és felső tagozatos tanulókkal dolgozunk kortárs művekkel – egyebek mellett Bázis-tagok verseivel, novelláival is –, önismereti céllal.
Külön öröm, hogy múlt héten leültünk Deák Renátával, Mészáros Tündével, Böszörményi Péterrel, Pénzes Tímeával és Boda Biankával megbeszélni, hogy a Bázis égisze alatt májusra ismét megpályázunk egy több napos szakmai konferenciát Budapesten, mivel a tavalyi nagyon inspiráló és sikeres volt. A műfordítók a négy fal között ülnek, otthonról dolgoznak, ezért is tartom különleges kezdeményezésnek, hogy ez a csapat segíti egymást, megbeszéljük az épp aktuális munkáinkat, ötletbörzét tartunk, mit kéne fordítani, kikérve az akadémikusok és irodalomtörténészek véleményét is.
Szóval van munkám bőven, de ami ennél is fontosabb, nálunk már égnek a karácsonyi fények, és csodafelelősként, anyaként minden este elolvassuk az adventi esti mesét, együtt várjuk a fény születését. Tegnap meggyújtottuk a negyedik gyertyát az asztaldíszen, örülünk egymásnak, együtt sütünk-főzünk. Felettébb boldoggá tesz, hogy a családom még hisz a csodában, és nehéz időkben is észrevesszük a szépet, az emelőt egymásban.
