Urbán Ákos A citromos káposztáról című tárcája az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Édesanyám egyszer kórházba került. Hetek óta mondogatta, hogy fáj a háta, de csak akkor ment el az orvoshoz, amikor már nem tudott bemenni a munkába. Hamar műtét lett a vége, és kéthetes kórházi lábadozás.
Az anya nélküli reggeli konyha teljesen új tapasztalat volt, és annál is furcsábbnak bizonyult esténként a saját belátásom szerinti időben indulni tusolni. A házban megváltoztak a fények, és sok mindennek az íze is más lett. Leginkább a székelykáposztának.
Ahonnan anya származott, édes káposztából készítik, ahonnan apa, ott savanyúból. Az édes káposzta uralta a mi konyhánkat is, esetleg valami hibrid megoldás született: édes kevés savanyúval vegyítve, vagy ha teljesen savanyúból főzött anyám, az alaposan átmosva került a fazékba.
Édesapám számára az üres konyha és a két éhes száj a kihívás mellett a lehetőséget is magában rejtette, csak hát amilyen az élet, pont nem volt savanyú káposzta a boltban – vagy mert édesanyám vásárolt be mindig, édesapámnak nem sikerült a savanyú káposzta nyomára akadnia. Bár ez az egész csak következtetés, nem láttam a káposztahajszát, pusztán a tányéromon találkoztam a barátságos édes káposztás húsdarabokkal és valami kellemetlen, édes-savanyú ízzel.
Apám sosem hallgatta el a véleményét, ami az ételeket illeti, és anyám távollétében úgy éreztem, hogy most én is megmondhatom végre. Ez az impulzus keveredett a természetes döbbenettel, amikor kiböktem az első dolgot, ami a eszembe jutott: anya citromlevet öntött a káposztába."