Hogy min dolgozom a jövő héten?
Legfőképp azon, hogy ne őrüljek meg. Ez egészéletes munka amúgy is. De majdnem minden viccet félretéve, valamikor nagyon régen megfogadtam, hogy egy férfi nekem sosem fogja megszabni, hogy mit csinálhatok és mit nem… nos, ennek ellenére egy alig 80 centis, 10 kg-os hímnemű dönti el, hogy mit dolgozhatok és mit nem. / Megjegyzés: Ezt a szöveget is sokadszorra sikerül befejeznem, mert a laptopom kábele bizony sokszor varázslatos módon kihúzódik a konnektorból.
A heteim, napjaim három síkú munkafrontra oszlanak:
A fő frontvonalon azok a dolgok állnak, amiket, ha fejemre állok is, meg kell csinálnom. Egyszerűen nincs nap az égen, hogy a fiam kedvenc kurva kibaszott kacsás dalát el ne énekeljük. / Megjegyzés: Undorító.
A másodvonalon állnak azok a dolgok, amiket kikényszerít az ellenség. Nem, nem akarok az ablakban állni és kémlelni a madarakat, és azt sem szeretném, ha ellenség feltúrná kézzel a macskaalmot. / Megjegyzés: A gyerekek fárasztóak.
A leghátsó fronton meg, a hátsó védelmi vonalokon is túl, na ott valahol vannak a vágyaim, hogy mit szeretnék igazából csinálni. Egypár hónapja fejembe pattant a gondolat, hogy mivel második verseskötetem összeállítása és befejezése késik úgy egymilliárd évnyit, miért is ne helyezhetném a távoli jövőben elé, hogy írjak egy fantasyt. Na már most… sose életemben nem írtam semmi ilyesmit, így mégsem vághatok bele csak úgy, muszáj kutatómunkát végeznem, és mivel igen testhezállónak érzem az erotikus irodalmat, így a kettő egyvelegében most minden piacon fellelhető ilyen írást, regényt elolvasok. / Megjegyzés: Ne akarjátok tudni, hogy mennyi van… és milyen szarok. / Második megjegyzés: amúgy nem mind szar, Laurell K. Hamilton Anita Blake-sorozatát ajánlom, vannak jó részei. Nyilván 30+ regénynél a minőség itt is hullámzó, de azért na. Lehet nagyon szeretni, és nagyon szeretem.
Ezenkívül sokszor nézem, ahogy elsuhan felettem az ihlet, közel jön, de mégsem egészen, nem bírom elkapni, és amikor azt hiszem, hogy naaa, most igen, megvan… valaki beszarik. Vége az idillnek, vége az intim közelségnek, amit a líra fájdalma adhat. / Megjegyzés: Szörnyű, egyszerűen szörnyű.
Mivel a háztartásom és a napjaim, mint fentebb nem említettem, nem én irányítom, így botorság lenne nem hagyni a vezérnek, az egyetlen, igazi bébi démonnak, hogy szót kérjem, így pár sorban szeretném közölni az ő munkarendjét és terveit is. Természetesen a teljesség igénye nélkül.
Ciaaa, baba. Cica… anyám azt hiszi, hogy nem tudom, hogy rólam ír… a fenéket nem, attól, hogy még nem tudok járni, hülye mégse vagyok. Elfoglalt baba révén nehéz összefoglalni az összes teendőmet, de a tárgyak eldobálása, az étel hajamba kenése és … óó, cica!!! Tata … jajj, bocs, hol is tartottam, igen, tehát még a kábeleket is rángatnom kell, illetve a lehető legtöbb tárgyat, főként könyveket meg kell rágnom, olyan finoooom, sokkal jobb, mint az a büdös bio babakeksz, amit anyám kínál. Anaaaaaaa, jééé, takataka… a büdös némber nélkülem megy el a wc-re, ez egyszerűen megengedhetetlen. Bocsi, most mennem kell leverni egy hisztit, sziasztok, Artúr Henrik voltam, amit amúgy még nem tudok kimondani, szóval csak Baba.
Ah, szóval na… ez van, értitek. Anyuka rulez. Nem is tudom, hogy az igazi Lilith hogy boldogult azzal a sok ezer démonnal. Valamit még akartam, de persze el kell szaladnom a mondat közepén a manóságos úr után és elfelejtettem. Úgyhogy ennyi, szép napokat mindenkinek, puha ágyat, jó alvást...