BÁZIS
search
search
HU / SK / ENG

Tóth Erzsébet Fanni

2. 24. Szöveg

Tóth Erzsébet Fanni A belső kritikus című írása a Vasárnapban

Tóth Erzsébet Fanni A belső kritikus című írása a Vasárnapban jelent meg. Teljes terjedelemben a Vasárnap online felületén olvasható.

"Miközben politikusaink a fejünk felett olyan törvényeket erősítenek meg, amelyekről jól tudjuk, milyen tragédiákat okoztak, és milyen transzgenerációs kárt hagytak maguk után, mi lassan megint túlélő üzemmódba kapcsolunk. Elhallgatunk, és másokat is arra intünk, ne zavarják a vizet, mert az a legbiztonságosabb… Hogy figyelmünket valamiképp eltereljük a valóságról, hétvégén a város széli boltokban korzózunk, megvesszük a sokadik, de most akciós ajtódíszt, görgetjük a telefonunkon a hírfolyamot, és kapcsolgatjuk a tévét. S eközben egyre távolabbra kerülünk saját magunktól és a körülöttünk élőktől is.

De mi lenne akkor, ha mostantól nem csak a híradóban elhangzottakról mondanánk azt, hogy ez a valóság? Mi lenne, ha nem arra fókuszálnánk, hogy jönnek a választások, vagy hogy az egyre agresszívabb politikusok soha nem vállalnak felelősséget a hibáikért, és készek elpusztítani mindazt, amit önkéntesek évek vagy évtizedek alatt felépítettek? Hanem arra is, hogy ezek a minták halkan bekúsznak a mindennapjainkba, és ott mérgeznek minket.

Mi lenne, ha a kint helyett mindannyian bent is körbenéznénk? Ha megpróbálnánk feltárni, hogy az a háború, amivel fenyegetnek minket, az valójában hol van? Mert a béke nem egyik napról a másikra omlik össze. A veszély soha nem akkor kezdődik, amikor a tankok már az utcán vannak, vagy amikor megjelenik a teherautó, hogy a családot húszkilós csomaggal az ismeretlenbe vigye. 

A veszély ennél sokkal előbb kezdődik! Ott, ahol már nem bízunk a saját érzékelésünkben, ott, ahol a lojalitás fontosabb lesz, mint az igazság, ott, ahol a félelem lenyomja a hangunkat. Először csak kevesebb kérdés hangzik el vacsora közben a családban, meg a munkahelyi megbeszélésen. Aztán egyre több ember dönt úgy, hogy nem szól, mert „úgysem számít”, meg az veszélyes lehet. Végül már magunkat győzzük meg arról, hogy túl érzékenyek vagyunk. Hogy ez a mi hibánk. Hogy ezt már úgysem vagyunk képesek rendbehozni."

VISSZA