Juhász Katalin írt az In Situ pozsonyi kiállításáról az Új Szóban. Írása teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Az In Situ művésztelep egy igazi hazai magyar sikertörténet. A résztvevők helyspecifikus művészettel és természetművészettel foglalkoznak tíz napon át, azaz hagyják, hogy a környezet hasson rájuk. Az eredményt idén Pozsonyban is bemutatták, jövő szombatig látható a belváros szívében.
Ez a projekt mára kivívta a hazai szakma elismerését, hiánypótló kezdeményezésként, egy nálunk még kevésbé ismert műfajt népszerűsítve. Hét éven át Vajkán, ebben a különleges hangulatú faluban rendezték meg, ahová az ötletgazda művészházaspár, Gyenes Gábor és Václav Kinga nem véletlenül költözött. Idén azonban „leúsztatták a Dunán” a társaságot egészen Helembáig, amely település szintén rendkívül inspiratívnak bizonyult számukra. A csoport munkásságát követők észrevehetik a környezetváltozás hatásait az idei műveken.
Azért merek csoportról beszélni, mert ma már több a visszajáró alkotó, mint az új érdeklődő. Ez a műfaj ugyanis nem való mindenkinek. Igazi alkotóközösség jött létre a művésztelepen, ráadásul két országból, és sokféle területről érkeznek a résztvevők. Vannak köztük építészek, szobrászok, üvegművészek, grafikusok, illusztrátorok, fotósok, sőt, idén egy költő is odavetődött. Szőllősi Balázs nemcsak verset írt a helyszíni élményeiről, hanem ő írta a művek ismertetőit is, amelyek ott díszelegnek a pozsonyi kiállítótér falán (Dom umenia); az SNP téri épületét az is ismerheti, aki nem jár kiállításokra, hiszen a kulturális miniszter asszony jóvoltából hatalmas cirkusz zajlott az ott működő Kunsthalle körül, és úgy tűnik, sikerült is lerombolni, amit lelkes szakemberek létrehoztak. Ez a tárlat például keddtől szombatig tekinthető meg 15–18 óra között, ami eléggé fura nyitvatartási idő egy belvárosi helyen.
De ne akadjunk fenn ezen, nézzük, mit mutatnak nekünk zárt térben egy helypecifikus anyagból a kiállító művészek, név szerint Aradský Richard, Egervári Júlia, Ferdics Béla, Gyenes Gábor, Mazán Anikó, Nagy Csilla, Pálmai László, Pézman Andrea, Slávik Bernadett, Szőke Erika, Szőllőssy Balázs, Török Bianka, Václav Kinga és Zsigrai Eszter.
A természetművészet lényege, hogy a művek szorosan összefonódnak a tájjal, a környezeti kontex-tus adja meg a súlyukat. Az alkotók többnyire az adott helyszínen fellelhető természetes anyagokat használják fel, de a fordított hozzáállás sem ritka, amikor tájidegen tárgyakkal rombolják a látványt. Ezek az alkotások nem örök életűek, a mulandóság beléjük van kódolva. Idővel lebomlanak, összedőlnek, elkorhadnak, szét-áznak. Ezért nagyon fontos a fotódokumentáció.
A Korcsmáros Ádám kurátor által válogatott anyag nagyjából fele fotókból áll, de vannak videók is helyspecifikus performance-okról – e kategória idei győztese nálam egyértelműen Gyenes Gábor. A szállítható alkotások épségben megérkeztek, és maguk a képzőművészek is kíváncsian várták, hogyan hatnak a négy fal között. Persze ez sem pontos, hiszen a kiállítótérben egy félkört teszünk meg."