BÁZIS
search
search
HU / SK / ENG

Szeifert Natália

3. 27. Szöveg

Szeifert Natália Farkaskirályfi c. prózája a Pannon Tükörben

Szeifert Natália Farkaskirályfi című prózája a Pannon Tükörben jelent meg, ahol teljes terjedelemben olvasható.

"Tavalyelőtt született, az alfahímtől és nőstényétől. Uralkodói ivadék tehát. Másmilyen ivadék nem is nagyon van, többnyire csak a legokosabb, legerősebb, legszebb pár alapít családot. Szóval, a legmenőbb szülők. A kölyköket falkában, egyesült erővel nevelik okossá, erőssé, széppé. Szó szerint állati menővé.

Voltak fivérei és nővérei. Amikor elég okos, erős, szép lett, mennie kellett. Az, hogy menni kell, nem szomorú és nem vidám, nem fájdalmas és nem örömteli. Csak kell.

Egy nap leereszkedett a Matterhorn lábához, ivott a kristálykék vízből, és nyugatnak indult. Talán először inkább észak-nyugatnak, át a Pfyn-Finges Parkon. Egyik nap a Daubensee-nél oltotta a szomját. Kecses, erős lába jól bírja a hosszú vándorlást, testalkata kitartó futásra is alkalmas. Kedvére vadászott hát, jobb napokon nyulat, pockot ejtett zsákmányul, szűkebb napokon beérte dögökkel, hozzá rágicsált valami kis növényt. Aztán továbbkocogott, talán át a Blausee Parkon, megkerülte a Thunersee-t, a torkolatnál átúszta a Thun folyót, és tovább-tovább az Alpokon, nappal meg-megpihent egy mélyedésben, barlangrésben, hol rókákat zavart meg, hol denevéreket, hol őt riasztották fel, olyankor odébbállt. Időnként lejjebb ereszkedett, völgyekbe, falvak felé, könnyű préda reményében, hátha nem vitázik vele az ember szolgája, a nyájőrző kutya, hátha sikerül kijátszania."

VISSZA