BÁZIS
search
search
HU / SK / ENG

Száz Pál

7. 28. Szöveg

Száz Pál Kis-keleti daemonologia – Előszó című tárcája a Szalonban

Száz Pál Kis-keleti daemonologia – Előszó című tárcája az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.

"Hogy kicsi, terjedelmi tény is: e sorozat a terv szerint tizenkét hónapon át fogja kísérteni az olvasót. Nyugalom, csak kicsit, mindössze néhány flekk erejéig. De kicsik lesznek ezek az írások a szó elvontabb értelmében is. Bár mindig másról fognak beszélni a sorozat egyes darabjai, kivétel nélkül azon az emberi kicsiségen fognak alapulni, amely vidékeinken tenyészik a legnagyobb mértékben. Az ugyanis, hogy Nyugat és Kelet, Párizs és Isztambul, Berlin és Moszkva között félúton, valahol Thesszália és az Alpok hegyein, és a Mazuri-tavakon túl, Königsbergben, Odesszában vagy Ragusában partra szállva és Bécsbe szegődve el merünk kicsik lenni, legnagyobb erényünk. Az itt honosak tudják csak igazán, mit jelent sorban állni, hogy mit jelentett valaha kispolgárnak lenni, később kisiparosnak, még később kisvállalkozónak, s hogy a nem éppen zökkenőmentesen változó rendszerek milyen ragyogó típusait fejlesztették ki annak a kisszerűségnek, amely a közép- vagy inkább kelet-közép-európai térséget jellemezte az idők során. Felnézni a nagyokra, legyenek akár Keleten, akár Nyugaton, ez volt az, amiben Mittel úr a legnagyobb volt világéletében. Hiszen ahhoz, hogy felnézni tudjon, a kicsiség előfeltétel. Mi itt, középen Mittel úrral mind kicsit kelet vagyunk. K. Európa, ahol Mittel úr mellett Josef K. is él, azt jelenti, Kis-Kelet. Talán ismerősen cseng az olvasónak a szlovák és cseh nyelv egyik találó, magyarul visszaadhatatlan szava, a malomyseľnosť/malomyslnost, különös jelentésével együtt. A Kis-Kelet őslakosa lusta, fél nagy lenni, kishitű és nincs önbizalma. Ideái csupán papíron léteznek, valósága kisvalóság, színháza kisrealista.

Ezzel a cím második szavát is megmagyaráztuk. A harmadikat nem fog sikerülni, csupán a sorozat végére. Azt ugyan már tudjuk, hogy „boszorkányok márpedig nincsenek” Könyves Kálmán előszeretettel idézett tétele óta, ám a helyzet ennél a kategorikus mondatnál bonyolultabb. Mellesleg királyunk 1100 körül keletkezett törvénykönyvében a következő mondat szerepel: „Boszorkányokkal szemben, akik nincsenek, semmiféle kereset ne legyen.” Persze latinul, a szövegben a „strygis” szót használja, amelynek jelentéséről vitatkoznak a latinisták és a filológusok, és inkább valamiféle vámpírszerű, démoni lényt sejtenek mögötte, semmint az ördögöt kecske alakban imádó (Walpurgis éjjelén állítólag a fekete bak seggét kellett megcsókolni!), seprűn repkedő banyákat – de erre még visszatérünk egy későbbi darab alkalmával."

VISSZA