Száz Pál Kis-keleti daemonologia 6. – A karakondzsula című írása az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Nagyapám elmondása szerint legénykorában, az ötvenes években még szokás volt lucázni járni. A részletekre, mint például a mondókákra, amiket elmondtak, nem emlékezett, csak arra, hogy maskarába öltözve járták a házakat bekormozott arccal; szó volt valamiféle kisöprésről és meszelésről is. A nyomokat követve könnyen utána járhatunk a Luca-napi szokásoknak, s a folklór mélyrétegeiben máris megtaláljuk a pogány képzetvilág rekonstruálhatatlanságig torzult maradványait.
Luca napja eredetileg a napforduló idejére esett, a 16. században a naptárreform miatt azonban korábbra került. Az év legsötétebb napjaihoz több hasonló szokás, néhai démoni ünnepek maradványai, kántálások, maskarázások és gonoszűző babonák társultak. A kereszténységgel mutálódott pogány képzetek eredményeképpen elterjedt vélekedés szerint az úgynevezett kereszteletlen napokon a gonosz erőket nem korlátozza semmi. Vámellenőrzés nélkül közlekedhetnek odaátról ide és vissza. A köztünk láthatatlanul lakozó démonok alakot öltenek, és akár rabul is ejthetnek bennünket. A démonok odabentről kitörnek, s mint láncát vesztett veszett fenevad űznek minket. A kereszteletlen napokon tehát eljő a démonok ideje. Nincs áldás a világon karácsonytól, Jézus születése napjától az epifánia, vagy vízkereszt napjáig, Jézus templomban való bemutatásának ünnepéig – ekkor itt természetesen megkeresztelték. A templomainkban nemigen hangsúlyozott tények szempontjából arról volt szó, hogy Mózes és Ábrahám törvénye szerint a nyolcadik napon körülmetélték a kis Josuát.
Nem elhanyagolható részlet, hogy a pravoszlávok a julián naptárnál maradtak, vagyis ott január 7-re esik karácsony napja, 19-re pedig a vízkereszt. Ez némi zavart szül: vajon a vegyes lakosságú területeken, például Boszniában vagy a néhai Galíciában tíz nappal tovább járnak a démonok?"