Száz Pál Kis-keleti daemonologia 4. – A házi szellem című írása az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"I.
Világban való lakozásunk minőségváltozásának eredményeképpen az elmúlt több mint 80 év során a kis-keleti ember élőhelye, lakáskultúrája megváltozott. A magánélet egykor népes háza táját – hiszen generációkat zártak össze a falak – mára a négy fal közé zárt magánlakások magányterei váltották fel, amelyekből a virtuális ablak távoli világok legörgethető sorára tárul. Az üzenőfalak közt pedig leginkább magunkban és magunkkal beszélgetünk. Igen ám, de mi van, ha más is hall minket, ha a helyen, ahol lakom, lakozik más is? A falnak is van füle, az éji sirámokat duruzsoló hűtő szívünk titkos sóhajaira rezdül, a villanyóra kattanása pedig a határidő lejártaként üti el az éjfélt. A tárgyak világa mögött szellemek munkálnak
A házi szellem elképzelésének számos típusa megtalálható Kelet és Nyugat között félúton. A koboldokról szóló alpesi és németes hagyománynak nyomaival errefelé is találkozunk, és bár koboldok a lengyel népi démonológiában is előfordulnak, de szlávosabb és elterjedtebb a házi kígyó elképzelése a Kis-Keleten – amely természetesen a legnagyobb szlávok, a magyarok körében is messze dominál. Surrogását a falakban vagy furcsa csettintgetését néha hallani is a házban. A keleti szlávoknál a domovoj elképzelése is széles körben elterjedt, a leggyakrabban apró öregemberként, néhol a család elődjeként írják le (az ukránok így is nevezik: dído, digyko), vagy épp manószerű kisgyerekként.
Ami a koboldokat, manókat illeti, nos, az egykori kis-keleti németekkel együtt (akikhez e házi démonok tartoztak) számuk úgy 80 éve jelentősen megcsappant. Eltűntek talán a koboldok a Kis-Keletről? Igaz, a házi kígyó elképzelése is megkopott a kollektív tudattalanban azóta."