Száz Pál Kis-keleti daemonologia 3. – A mora című írása az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"I.
Sosem gondoltam volna, hogy éppen egy ennyire nyugati szerző művének köszönhetően fogok egy ennyire kis-keleti démont megismerni, mint a mora. Mert itt kezdődött, azzal, hogy meghallgattam Julio Cortázar Boby nevében című elbeszélését, ami olyan remekműnek bizonyult, hogy ezt újra és újra meg kellett tennem, akár egy Bach-szvittel. Az elbeszélő nővére fiának, a kis Bobynak a furcsaságairól számol be, a rémálmairól, amelyeket mintegy mellesleg említ. A kisfiú nem meri bevallani, hogy mi történik álmaiban, csak azt, hogy az anyja valami rosszat csinál vele. Az elbeszélő nővére azonban jól bánik a gyermekével. A jó tanulóvá váló kisiskolás titka nem derül ki. Hogy mi is történik álmában. Ez is a narráció ügyességét mutatja, mint ahogy a történet időkezelése és az információk adagolása is az olvasó számára. Egy este történetével kezdődik, Boby nyolcadik szülinapi partija után. Az elbeszélő elpakol a konyhában, elteszi a kést, lefekteti Bobyt, amikor kiderül, hogy a rémálmok nem szűntek meg. Itt egy retrospektív váltással visszakerülünk a múltba, és elmondja az elbeszélő a rémálmodás folyamatát. A fél életét Párizsban leélő argentin író, Cortázar a feszültségteremtésnek is mestere: végig játszik a késsel, így végül nem szükséges kimondania, mit csinált azzal Boby, vagy inkább a kés mit csinált Boby kezében.
A spanyol szövegben a rémálom (pesadillas) szót a cseh fordító, mert csehül hallgattam, kézenfekvően úgy fordította: noční můra. Csak ekkor értettem meg ezt a kifejezést, amelynek a szlovákban – és minden szláv nyelvben – van ekvivalense, és kezdtem a démonológia tudományában elmélyülni, e szláv, s ennélfogva kis-keleti démont tanulmányozni. Egy szlavista folklorista, Dr. Hanuš Máchal A szláv mondakincs vázlata (Nákres slovanského bájesloví) című 1891-es könyvét egy prágai antikváriumban találtam meg. A Můra cím alatt ezt írja: „Tajemná bytost, která lidi ve spánku moří, známa jest všem Slovanům.” Majd sorolni kezdi: a cseheknél Můra (a középcseh Móra, a morva Mora), Murák, Morous (Szlovákiában Kikimora), a luzsicai szerbeknél Murava, Mórava, Myrava, a lengyeleknél Mora, Mara, Zmora, Morus, az oroszoknál Mora, Mara, Marucha, Kikomora, Šišmora, a délszláv népeknél Mora. De ismert az albánoknál (Morę), a görögöknél (Μώρα) és a németeknél (Mar, Mare) is.
Hogy a magyarok nem ismerik a morát, amellett szól, hogy ízig-vérig szláv dologról van szó. A magyar folklór szövegvilága vaskos első kötetében is csupán a vegyes lakosságú Zemplén és Abaúj-Torna vidékéről vannak hiedelemszövegek a noráról – világos, hogy a szlovákoktól került át. A szláv sajátosságnak ellene szól Máchal utolsó megjegyzése: a Mar, Mare minden német területen felbukkan, a skandináv népeknél is, sőt, a szó az angolban is használatos – nightmares. Talán egy közös indoeurópai démonológiai tudásról van szó?
A démonok legtöbbje éjszaka garázdálkodik, az alvókat nyomó, szorongató, esetleg vérüket szívó, mellükből tejet szopó démonoknak se szeri, se száma. S mint a folklórdémonológiában legtöbbször, ezek kompetenciája között nehéz rendet tenni, hiszen a boszorkány, a lidérc s a vámpír is ilyen."