Szarka Károly bulgáriai útinaplója az Ötön jelent meg. Teljes terjedelemben az Öt online felületén olvasható.
1. rész:
https://ot.hu/szarka-karoly/tenyleg-kell-az-euro-a-bolgaroknak-balkani-kepeslapok-1-resz/
2. rész:
"Nem vagyok Balkán-szakértő, sokáig nem is jártam a térségben, de néhány éve rákaptam az ízére, és azóta gyakran visszatérek egy-egy körútra. Idén Bulgáriába utaztam, amit az Unió legszegényebb tagállamaként szokás emlegetni, viszont a tervek szerint jövőre bevezetik náluk az eurót. Az ország tele van remek kirándulóhelyekkel, sokszínű, a nyugati, az egykori szocialista és a régi török hatásokat is magukon viselő városokkal, és nem mellesleg egy gyönyörű tengerparttal, a bolgár konyha meg kimondottan izgalmas. Az első részben a szófiai és a plovdivi utamról írok, szigorúan szubjektíven.
– Azért az durva, hogy itt simán be lehet metrózni a városba a reptérről, nálunk meg nem – mondja mögöttem egy magyar fiú egy másiknak, amikor a jegyárusító fülkénél állunk sorba.
Honfitársaim lelkesedése akkor törik meg, amikor megtudják, hogy csak készpénzért lehet háromnapos bérletet venni. Vonaljegyet viszont kártyával is, ki érti ezt. Szófia reptere modern, Ferihegyről másfél óra az út, visszafelé egy vihar miatt is csak egy bő órát késik a gép.
A fent említett készpénz idén még a levát jelenti. Jövőre tervezik bevezetni az eurót, amiért a bolgárok még annyira sem lelkesednek, mint a magyarok vagy a románok, igaz, jobban teljesítő gazdaság mellett a csehek és a lengyelek is vígan elvannak a saját fizetőeszközeikkel. Mindenesetre a bolgár leva árfolyama régóta az euróhoz van láncolva, vagyis egy kicsit már most is olyan, mintha eurójuk lenne, de a politikai stabilitás hiánya és a magas infláció miatt folyton csúszik a bevezetése.
A Vitosa-hegy és a Vitosa sétány Szófiában (a szerző fotója)
Bulgária területe alig nagyobb Magyarországénál, és a rendszerváltás körül a népessége is hasonló volt, de utóbbi mára hat és félmillióra csökkent, és ez különösen vidéken, főleg az egykori ipari területeken látszik, bár a városokban is érződik. Nyugat-Európába értelemszerűen a fiatalabbak költöznek, az itt maradók közül pedig nem mindenki él hosszú, egészséges és a stresszmentes életet. A dohányzás terén például verik a térség többi országát, cigiznek reggel, délben meg este.
Az egyetlen igazi kultúrsokk viszont még az utazás előtt ér: rengeteg lakásban a mai napig nincs normális zuhanyzó. Mármint nincs zuhanytálca vagy zuhanyfülke, hanem a vécé vagy a mosdó felett, esetleg egy félreeső sarokban helyeztek el egy zuhanyfejet, amivel faszán el lehet árasztani a fürdőszobát, aztán a víz vagy lefolyik, vagy nem, vagy felszárad, vagy nem. Két hét alatt hat várost vettem tervbe, Szófiát, Plovdivot, Burgaszt, Neszebart, Várnát és Veliko Tarnovót – nem volt könnyű mindenhol komfortos szállást találni, de végül sikerült."