Somogyi Zsuzsanna és Korcsmáros Ádám írt a 2024-es VIII. In Situ művésztelepről a Konturban. Teljes terjedelemben a Kontir online felületén olvasható.
"A művésztelepek hagyománya a 19. századi Európába (főként Franciaország, Németország és Hollandia vidékére) nyúlik vissza, amikor a művészek – válaszul az urbanizáció és az iparosodás térhódítására – maguk mögött hagyva városi életmódjukat vidékre költöztek. A béke, a nyugalom és a természeti környezetben rejlő új inspiráció hajtotta őket a művészeti kolóniák megalapítására. Bár a kortárs társadalom kevésbé ad teret annak, hogy tagjai efféle kivonulásban éljenek, a művésztelepek hagyománya máig él, még ha egy-két hetes intervallumokra szűkül is.
A kezdeti időkhöz hasonló motivációval alakult a dél-szlovákiai térségben hiánypótló, zömében szlovákiai magyarokat tömörítő In Situ művésztelep Gyenes Gábor és Václav Kinga vezetésével. A korábbi években Vajka (Vojka nad Dunajom) adott otthont és inspirációt a telep tagjainak, idén viszont – főként logisztikai okokból – új helyszínre költöztek: a Duna délebbi szakaszán fekvő Helemba-Kovácspatak (Chľaba–Kováčov) település egykori pionírtáborába.
Az In Situ szimpózium nevéből adódóan is fontosnak tartja az adott helyszínre reflektáló alkotómunkát, amihez elengedhetetlen annak megismerése. Ezért a telep első napjaiban az intuitív felfedezés mellett a helyi idegenvezető, Virsinszky Tamás helyismereti túráján vettek részt az alkotók, később pedig a természetvédelmi aktivista és szakértő Andrej Somora előadását hallgathatták meg az új Duna-gátak építésének terveiről és azok lehetséges természeti következményeiről.
Helemba „egy olyan mikro régióban feküszik, ahol van tó (Bajta), folyam (Duna), patakocska (Ipoly) s folyó (Garam), és aki a tengert keresi, az megtalálhatja az ipolyi, dunai embernek a Lelkében,” olvashatjuk Helemba honlapján. Határtelepülésről beszélünk, ami már önmagában sok témalehetőséget kínál, gondoljunk csak a természetes és mesterséges határvonalak feszültségére. A falu környezetében több különleges természeti hely is található: a homokbánya, a denevérbarlang, a partifecskék lakta löszfal mind-mind visszaköszön az elkészült munkákban, ahogy a hely flórája és faunája is.
Rövid impresszió az In Situ művésztelep hangulatának megidézése végett, saját tapasztalatok alapján
A konyhában a fokhagyma és az enyv szaga keveredik festékanyag kinyerésére alkalmas invazív- illetve gyógynövény-főzetek illatanyagával. Kurkuma a levesbe és az előhívó folyadékba is kerül. „Ez egy nagyon rendhagyó női mosdó” – nevetve kommentálja Pézman Andrea Szőke Erika friss antotípia nyomatának öblítését a zuhanykabinban. Itt nemcsak a konyha és a mosdó rendhagyó, hanem minden egyéb is. Az In Situ művésztelep egy olyan hely, ahol bármi megtörténhet: még az is, hogy valaki uszadékfán kapaszkodva evezzen a Dunán a sapkájára rögzített mobiltelefonnal; még az is, hogy lengyel turistákat ijesztgessen akaratlanul egy egykori homokbánya mélyedésében fehérre mázolt arccal; még az is, hogy a csillagos ég alatt piknikezzenek; vagy puszta kézzel vájjanak embernyi lyukat a partifecskék lakta löszfalba; hogy állattetemeket keresgéljenek az erdőben; hogy dunai iszappakolást vegyenek, majd hallá változzanak; vagy hogy beszkenneljék a települést. Sőt még az is, hogy valaki verset írjon minderről."