Simon Attila emlékezik Kovács László történelemtanárra, a somorjai gimnázium nyugalmazott igazgatójára az Új Szóban. Írása teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Kovi elment… kaptam szombat délben az üzenetet egy közös ismerősünktől és egy percig nem is tudtam felfogni, hogy kiről van szó. Hiszen Kovács Laci olyan erősen része volt sokunk életének, hogy bár tudtam, mivel kellett megküzdenie, el sem akartam hinni, hogy ő is kilépett ebből a világból.
Az első hírek a történészt, nyelvészt, tankönyvírót, iskolaigazgatót, SZMPSZ alapítót búcsúztatták, ám Laci lényegében egyszerűen csak tanár volt. persze nem akármilyen, hanem amolyan csupa nagybetűs TANÁR, aki bár ő ezt magáról sohasem mondta, sőt ki is nevette azokat, akik ilyen patetikusan beszélnek a pedagógusok szerepéről, a sokszor megverselt lámpás szerepét töltötte be a szűkebb és tágabb közösségében. Mert ő minden megmozdulásával tanított. Előadásai, tankönyvei, ismeretterjesztő kiadványai és elsősorban emberi magatartása által. Csillogott a szeme, amikor magyarázhatott és csillogott azoknak a szeme is, akik hallgatták őt. Tanárként tisztelték és nevezték akkor amikor a Zoboralján élt és akkor is, amikor a somorjai gimnáziumban tanított. A nyitrai egyetemen is tanított, de igazán arra volt büszke, hogy a gímesi vagy koloni falusi parasztember a tudásával, magatartásával tiszteletet érdemlő tanárt látta benne és ekként is viszonyult hozzá.
Nekem, hála istennek, megadatott, hogy életem egy-egy szakaszában sok időt tölthettem vele és sokat tanulhattam tőle."