Egy ideje beleástam magam az amerikai (hagyományos) könyvkiadás bugyraiba. Kapaszkodjatok.
Odakint úgy működnek a dolgok (újra: hagyományos kiadásról beszélek, a magánkiadás más tészta, abba most nem mennék bele), hogy az egyszeri író nem a kiadót keresi fel a könyvével (jó, amúgy ez is előfordul, erre még a végén visszatérek), hanem van egy köztes lépés, az irodalmi ügynökök. Ez egy nagyon komoly szakma, és te nem is *akarod* személyesen a kiadót megkeresni ott, mert hosszú évek tanulása/gyakorlata/ismeretségi körei/marketingtapasztalata kell ahhoz, hogy egy könyvet egy nevesebb kiadónak el tudjon valaki adni. Ezért ezt legtöbbször nem az írók, hanem az ügynökeik csinálják, 15%-nyi részesedésért a kiadott mű profitjából. Sztem ez amúgy fair.
Na de, az írók elé így is hatalmas kihívás tornyosul: ügynököt találni.
Egy sikeresebb ügynökség napi (!) 100 megkeresést kap íróktól, akik szeretnék, hogy képviseljék őket. Az évi ~25000. Oké, egy jobb ügynökségnél dolgozik 5-10 ügynök is, de az fejenként is napi 10-20 megkeresés. NAPONTA. Most képzeld el, hogy te odaállítasz a kis fapados levélkéddel, hogy "Kedves Ügynök! Nagyon szeretném, ha elolvasnád a könyvemet, ez a legérdekesebb regény a világon, az anyukám is azt mondta, hogy ilyen jót még nem olvasott. Van hozzá folytatás is, tizenhárom kötet, az 5. olyan izgalmas, hogy azzal biztos világhírű leszek. Amúgy Kazincbarcikán élek, van két cuki kutyám, és nagyon szeretem a leandereket. Üdv, a következő Stephen King"
Na. Szerintem nem kell tovább ragozni, miért fontos legalább alapszinten megtanulni szakszerűen beszélni a könyvedről, ha ügynököt szeretnél. 300 szóban. Mert ilyen hosszú lehet a leveled, ha hosszabb, el se olvassák.
Jó hír, hogy vannak módszerek/tanfolyamok, ahol ezt a technikát oktatják. "Query letter"-nek hívják egyébként ezt a 300 szavas levelet, amit írni kell az ügynöknek: ha rákeresel, az internet is teli van ingyenes tanácsokkal. Meg persze fizetős tanfolyamokkal is, ahol heteken, hónapokon át gyűrik veled ezt a szaros 300 szót, minden egyes mondatát egyenként szilánkokra bontva, kielemezve és újra összerakva, marketinges szakmai szempontok alapján, profi módon, hogy az agyad kifordul a végére.
FONTOS: az interneten sajnos vannak csalók is, akik abban a pillanatban rád vetik magukat, hogy íróként bárhol kiírod angolul, hogy van egy könyved és ügynököt/kiadót keresel, legyen ez egy facebook csoport vagy saját weblap. ALAPSZABÁLY, és nem én mondom, hanem mindenki más is, aki megfordult valaha ebben a közegben, hogy AKI RÁD ÍR A SEMMIBŐL, azzal NEM ÁLLSZ SZÓBA, ígérjen bármit, ügynöki képviseletet, könyvkiadást, filmes szerződést, bármit. Hiteles, valódi ügynök nem ír rád, hiteles, valódi kiadó sem. Aki rád ír, az a pénzedre utazik, kihasználva, hogy hány feltörekvő író szeretne sikeres lenni. Ennyi.
Visszatérve, hogy ezt a 300 szót hogy kell profin összerakni. A legfontosabb trükk, hogy az első mondatban, sőt: az első két szóban meg kell ragadnod az adott ügynök figyelmét. Igen, jól olvastad: az adott ügynökét. Minden egyes ügynöknek, akit megkeresel (és 100-nál többet fogsz megkeresni, készülj fel lelkileg), személyes levelet kell írnod, és az első mondatból ki kell derüljön, miért éri meg *neki* foglalkozni a műveddel. (Nem annak, hogy miért szeretnéd te, ha foglalkozna vele. Hanem hogy NEKI miért éri ez meg.) Ehhez hónapokig fogod kutatni a különböző ügynökök életrajzát és portfólióját, követni őket Twitteren (vagy mi a szar van most, a lényeg, hogy követni a szoc.médiájukat, már ha aktívak, nem mind aktív), meghallgatni velük interjúkat, olvasni a blogjukat, átnyálazni a "manuscript wishlist" oldalukat. Hogy aztán, mikor elküldöd a leveled, az első mondatban azt tudd mondani, "Dear Jany Willson, I am thrilled you represent Dana C. Grayee, as the protagonist of my upmarket woman's fiction, SWEET CHILD OF HUNGARY, also finds her life uprooted due to a sudden illness." Ehhez ugye tudni kellett, hogy a Jany Willson nevű ügynök (kitalált nevek) képviseli a Dana C. Grayee nevű írót, aki hasonló jellegű könyveket ír, mint te (ezeket ugye végig kellett olvasni, nehogy hülyeséget írj róluk), és így már az első mondatban el tudod mondani, mi az az aspektusa a regényednek, ami érdekelheti az adott ügynököt.
Az "anyukám szerint nagyon izgalmas" helyett.
És ez csak az első mondat. Ez után jön az, hogy két bekezdésben összefoglalod a történetet (ennek is megvannak a maga trükkjei, lényegében az alapfelállást és a könyv fő húzóerejét kell frappánsan megfogalmazni). Ezt a párszáz szót az amerikai írók (már akik komolyan veszik, hogy sikeresek lesznek hagyományos kiadásban) hónapokig (néha évekig) workshop-olják egymás között mindenféle belsős csoportokban, át- meg átírtva kismilliószor az egészet, vért izzadva.
És a query letter csak az előszoba. Utána kell még egy hiperszuper-ütős szinopszis (dramaturgiai hibáktól és túlírástól mentesen, különben kuka) és persze egy fenomenálisan megírt regény (ideértve az író hangot, aminek a mű első egy oldalán meg kell szólalnia, erősen és különlegesen és beszippantósan, különben azzal utasít el az ügynök, hogy "bár a koncepció tetszett, az írói hang nem fogott meg eléggé", és emiatt lesz csókolom. Vö.: mesterséges intelligenciával írt (vagy fordított...) szövegek esélyei). Mondanom se kell, egy ügynöknél egy dobásod van, ha egyszer nemet mondott, akkor annyi. (Másik regénnyel próbálkozhatsz újra, ugyanazzal max egy komplett átírás után.)
Jó hír, hogy több tízezer ügynök dolgozik a piacon, szóval ha egy elutasított, mehetsz a következőhöz. Általában nem is egyenként keresik meg őket az írók, hanem többet egyszerre: jó gyakorlat előre összeállítani egy 50-150 hosszú listát, és 8-10-esével végigmenni rajta, mindig tanulni az elutasításokból, folyamatosan finomítani a levelet.
Visszatérve a magánkiadáshoz. A magánkiadás (amikor minden lépést te csinálsz, a tördeléstől a borítótervezésig, a megrendelések felvételétől a postázásig) tök más, ott ugye az a buktató, hogy neked kell terjesztened meg marketingelned is a könyvedet, nulla kiadói/ügynöki hátszéllel, szóval egyfajta "salesperson"-mentalitásra ott még inkább szükség van. [sóhaj] Nem azt mondom, mielőtt bárki félreérti, hogy egyetértek ezzel a helyzettel, vagy támogatom/szeretem. Annyit mondtam, hogy ez VAN. Így működik az amerikai könyvipar. Ha tetszik, ha nem, a teleshop-os rámenősség előnyt jelent, és hiába van egy szuper könyved, ha nem tudod legalább minimális szinten eladni, a küszöbön elhasalsz.
Van még az ún. hybrid press (sokan vanity press-nek mondják), amikor egy kiadóvállalattal szerződsz, akik megcsinálják helyetted a kiadás lépéseit, és ezért *te* fizetsz nekik. A hagyományos kiadás ugye épp attól hagyományos, hogy a kiadó fizet *neked* honoráriumot, a kiadó az, aki pénzt fektet a projektbe. Hogy a hybrid/vanity egy működő alternatíva-e, arról megoszlanak a vélemények, javaslom, olvass utána, ha érdekel, a google a barátod. Mindenkinek magának kell eldönteni, melyik út számára (meg a pénztárcája számára) a legjárhatóbb. Annyit mondhatok, hogy egyik se egyszerű. Sőt.
Ja igen, említettem az elején, hogy néhány hagyományos kiadó fogad közvetlen az írótól is kéziratot. Vannak ilyenek, igen, de nem mindegyik (a nagyok általában nem). Ebben az esetben teljesen ugyanaz a helyzet, mint az ügynökséghez való bekerülésnél: iszonyú a túljelentkezés, és kb. 3 másodperced van, hogy az első fél mondatoddal meggyőzd az adott kiadó szerkesztőjét (acquisition editor, erre sincs magyar szó szerintem), hogy olvassa tovább a 300 szavas leveledet, amiben aztán meggyőződ, hogy olvasson bele a kéziratodba, aminek az első 5 oldala olyan ütős, hogy ne tudja letenni a könyvet, és feltétlen tovább akarjon olvasni (úgy, hogy közben ott csücsül másik 6792 könyv a postafiókjában, ami mind potenciálisan a következő Stephen King).
Sikerült felértékelnem a szemetekben a magyar kiadókat? Na ugye! :)
Mj. "Amerikai" alatt USA-amerikait értek, ami természetesen nem szinonim a "nemzetközi" piaccal, de elég nagy részét lefedi. Angliában amúgy szinte teljesen ugyanígy működik. Más európai országokba nemigen látok bele, de szívesen olvasnék hasonló beszámolót pl. a német vagy francia könyvkiadás működéséről, ha valaki ismeri és összefoglalná! :)