Rajsli Emese Mi a baj a vajdasági magyar tankönyvkiadással? című írása a Szabad Magyar Szóban jelent meg. Teljes terjedelemben a Szabad Magyar Szó online felületén olvasható.
"Felhördült a napokban a vajdasági magyar közvélemény a nyolcadikos MAGAR NYELV tankönyvön. Fremond Árpád, az oktatásért (is) felelős Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke – aki a nyomdahibás címoldalról egy szülőtől értesült – gyorsan reagált, állítólag azonnal konzultált Jerasz Anikó oktatási államtikárral (aki egyébként az MNT Oktatási Bizottságának is tagja) és azt ígérte, minden hibás tankönyvet ki fognak cserélni. Ez így rendben is van, nyomdahibás könyv esetén ez egy bevett eljárás.
Én inkább arról szeretnék írni, amit az elmúlt években – (tan)könyveket fordítva és szerkesztve – ezen a téren megtapasztaltam.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Elsőként – hiszen az, aki nem ezzel foglalkozik, szerintem nem tudja – röviden vázolnám, hogy a kisebbségi nyelveken megjelenő tankönyvekről a törvény (Zakon o udžbenicima – a Szerb Köztársaság Hivatalos Lapja, 27/2018. szám, az MNT oldalán nem találtam bevett fordítását) úgy rendelkezik, hogy a nemzeti kisebbség nyelvén a tankönyvek többféleképpen biztosíthatók:
• eredeti tankönyv megírásával közvetlenül a nemzeti kisebbség nyelvén,
• szerb nyelven jóváhagyott és használatban lévő tankönyv fordításával, vagy
• a tankönyv fordításával, kiegészítve az adott kisebbség nemzeti kultúrájából, történelméből és művészetéből származó tartalmakkal,
• illetve lehetőség van külföldön kiadott tankönyv engedélyeztetésére is.
Noha a törvény a nemzeti tanácsok szerepét arra korlátozza, hogy előzetes véleményt kell nyilvánítaniuk a tankönyvről, valamint hozzájárulást/véleményt kell adniuk minden tankönyv fordítása kapcsán az Oktatási Minisztériumnak, az MNT az elmúlt években ennél tevékenyebben próbálta kivenni a részét a tankönyvek fordításából. A gyakorlatban ez úgy működött, hogy az MNT beajánlotta az eredeti, szerb nyelvű tankönyv kiadójának a fordítót és (némi spéttel, amikor kiderült, hogy sok hiba maradt a könyvekben) az anyanyelvi lektort, a kiadó és a fordító szerződött a munka elvégzésére (általában a piaci át töredékéért), és a fordító már munka közben (vagy amikor visszakapta ellenőrzésre a kiadó által betördelt változatot), szembesült azzal, hogy neki magának kell elvégeznie a szerkesztő és a korrektor munkáját is, ha nem akarja, hogy a könyv hibáktól hemzsegve jelenjen meg.
A magyarul nem tudó szerkesztő és korrektor
Több tankönyvet is fordítottam az MNT szervezésében különböző belgrádi kiadóknak, több kollégáról is tudom, hogy szintén részt vettek ebben a már évek óta tartó tankönyvfordítási projektben, és folyamatosan probléma volt, hogy a kiadók nem alkalmaztak magyarul tudó tördelőt, de szerkesztőt vagy korrektort se, így a fordítóra sokkal több feladat hárult – már ha az MNT-nek sikerült olyan fordítót találnia, aki legalább valamennyire értette a könyvkiadás folyamatát, és el tudta végezni ezeket a plusz feladatokat."
