Polgár Anikóval Fordított Gorgó (Kalligram, 2023) című verseskötetéről Szalay Zoltán beszélgetett a Napunkon. A beszélgetés teljes terjedelemben a Napunkon olvasható.
Polgár Anikó. Fotó – Cséfalvay Á. András
"Alvilági tapasztalatként mutatja be a szülést új kötetében Polgár Anikó, aki a görög mitológia és a számítógépes játékok kapcsolatát is verstémává teszi.
- Dunaszerdahely és környéke a Napunk fókuszában. A szlovákiai magyarok történeteiről és problémáiról írunk, egyenesen a régiókból. Ezeket a dél-szlovákiai sztorikat csak nálunk találod meg.
Fordított gorgó címmel jelent meg Polgár Anikó, a Dunaszerdahelyen élő költő, műfordító, irodalomtörténész, egyetemi oktató új verseskötete, amelyben görög mítoszokon keresztül mesél nőiségről, betegségről, családi traumákról, de játékokról is.
Polgár Anikót arról kérdeztük, mit ad a görög mitológia a 21. század emberének, miért szereti Orpheusz és Eurüdiké történetét, milyen, amikor a saját férje szerkeszti a könyvét, és hogyan lehet Dunaszerdahelyről bekapcsolódni az irodalmi életbe.
A gorgók a görög mitológia legfélelmetesebb szörnyei közé tartoznak. Milyen a fordított gorgó?
A gorgó kővé tud változtatni, elrettentésképp pajzsokon is szokták ábrázolni. A fordított gorgó ennek az ellentéte. A motívumot egyébként egy Déry Tibor-novellából merítettem. Míg a gorgó a megkeményedés, addig a fordított gorgó a meglágyulás. Ha lágyak vagyunk, az azt jelenti, el tudunk érzékenyülni és hat ránk, amit tapasztalunk. Déry Tibornak ez egy második világháborús ihletésű novellagyűjteménye, az Alvilági játékok, amelynek a középpontjában Budapest ostroma áll, és mindegyik novellában vannak mitológiai elemek.
A fordított gorgó motívuma úgy jelenik meg, hogy egy vak lovat találnak Budapest ostromakor, és a ló követi az embereket az óvóhelyre. Közben nincs elég élelem, és felmerül, hogy meg kellene ölni a lovat, de néhány hölgy meglágyul a láttán, mintha egy fordított gorgó nézne rájuk, és védelmükbe veszik. Az én kötetemben is van szerepe az együttérzésnek, annak, milyen módon tudunk viszonyulni ahhoz, ha betegséggel vagy szenvedéssel találkozunk.
A kötet sok versében megjelennek családi traumákra, betegségekre utaló jelek, részletek, amelyek elég személyes hangvételűek. Mennyire volt természetes önnek, hogy egy ilyen kényes témához nyúljon?
Nekem tulajdonképpen a mitológia felől van rálátásom mai dolgokra. Nem a mitológiáról írok, hanem amiket tapasztalok, azoknak a megragadásában segít a mitológia látásmódja. A líra mindig személyes, de ha valami nagyon érzékenyen érint, megpróbálom elhárítani magamtól. Ebben segít, ha narratívát viszek bele, vagyis valaki másról szóló történetet írok meg. A lírába epikus vagy drámai elemeket illesztek. Előfordul, hogy egy-egy vers olyan, mintha egy drámából kiragadott monológot olvasnánk."