BÁZIS
search
search
HU / SK / ENG

Polgár Anikó

1. 21. Szöveg

Polgár Anikó írása Anne-Laure Bondoux Amíg életben vagyunk című kötetéről a Szalonban

Polgár Anikó írása Anne-Laure Bondoux Amíg életben vagyunk című kötetéről az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.

"A francia Anne-Laure Bondoux regényvilága apokaliptikus, félelmetes, idegen, ugyanakkor mindennapi is és ismerős.

A cselekményt az egymásba érő ellentétek dinamikája szabályozza: a fülsüketítő zajt követi a megdöbbentő, rettegést keltő némaság; a szerelem, a tánc, a színház, a kabaré fényét a szenvedés, a gyász árnyéka halványítja el. A fejezetek címeiben is hangsúlyozott ellentétek (pl. az üres és a teli, a rend és a rendetlenség, az ismert és az ismeretlen, a nyugalom és az aggodalom, az indulás és a visszatérés) olyannyira maguktól értetődően váltják fel egymást, ahogy a nappalokat az éjszakák, ahogy a derűs, forró nyarakat a sötét és rideg telek.

A regény kiindulópontja két fiatal egymásra találása egy traumatizált gyerekkor után. A találkozás, az örömnapok hátterében végig ott hallatszik a gyár moraja, a hétköznapi rutin kattogása. Aztán olyan helyzetek adódnak, amikor a természetes helyett meg kell elégedni a művivel, az igazi helyett az állal, a valós helyett az álomszerűvel. Az elveszített végtagokat csak részben pótolhatja a protézis. Ha nem is gyógyulnak be mindig a sebek, legalább megszokottá válnak, ha nem is tűnnek el mindig a hiányok, de az újnak a kisarjadása feledtetheti őket. Az ember ugyan továbbra is sebezhető marad, de működnek a világban a rejtett ellenerők, melyek széthintik a remény magvait.

Az első rész kollektív elbeszélője a közösség nevében meséli a történetet és magyarázza is utólagos perspektívából, lelkifurdalással terhelten a most már egyértelműen kiütköző hibákat. A második résztől a főszereplő fiatal pár, a városi közösségtől megtagadott, elűzött Bo és Hama gyermeke veszi át a szót – innentől minden történést az ő életét előkészítő eseménynek látunk. Tsell története azt példázza, hogy mindenkinek önmagát kell megtalálnia, de ez csak akkor lehetséges, ha felismerjük helyünket a generációk láncolatában, ha megtaláljuk az összekötő kapcsokat múlt és jelen között, ha értelmezni tudjuk a jövő felé előremutató jeleket."

VISSZA