Polgár Anikó Csehy Zoltán születésnapjára írt prózája az Irodalmi Szemle “Csehy Zoltán 50”-számában jelent meg. Teljes terjedelemben az Irodalmi Szemle online felületén olvasható.
A madárjós figyel
A képen Aiszóposzt láthatod, körbeveszi őt a félig emberi, félig állati kar. Egy állatmese-komédia. Ő a rendező, a táncmester, az első színész. Gágognak a libák, brekegnek a békák, de a róka a fő intrikus. Könnyen kicsalogat akárkit a vízből. A madarak hiúk és buták, s felfuvalkodott minden béka. Ó, ha közelebbről láthatnám azt a csőrt, csodálhatnám azt a kecses nyakat, élvezhetném testközelből ezt a bölcsességgel eltelt, gyönyörűen csengő gágogást! A libák összhangzata: a kardalköltészet csúcsa. Ha megszólal egyenként egy-egy vezérliba: nem lesz párja a szónokok között. A róka nem túloz, nem ám! Ő, a rábeszélés bajnoka mindenkinél jobban meg tudja ítélni a mesteri retorikát. Nézd meg jobban a kép apró részleteit: szalagok díszítik a meseírót, olajágból készült a koszorúja. Most is mesét sző, az arcán láthatod: elárulja ezt mosolya és földre szegezett, átszellemült tekintete.
xxx
A másik képen nehezebb megtalálnod őt, a mesék mesterét. Nézd csak, ott rejtőzik oldalt, a lombok között! Testének kontúrjai alig kivehetők, itt-ott rávetül az árnyék, arcát takarja egy nagy falevél. Dúslombú liget, középen, az egyik ágról lecsüngve egy hatalmas színházi maszk. Üresen vigyorog, fogait kivicsorítja, de a szemei élettelenek. Tobzódó, tarka színek, ruganyosnak látszó arcizmok, gondosan bodorított hajfürt. Puffadt az arc, felfújt, torzult a dühtől vagy a nevetéstől. A maszk körül egy róka jár: hullámzik a lompos farok, felcsillan a ravasz rókaszem. Mintha nyílna a száj, mintha kimondaná a megdöbbentő vagy inkább megnevettető felismerést: Micsoda arc, micsoda fej! De ha mögé nézel, láthatod: üres ez a koponya, ész nem szorult belé! Szinte hallani, ahogy Aiszóposz ott a lomb mögött keserűen, meg megrázkódva felnevet.
(...)