Hosszú évek óta nem tapasztalt, jóleső komótosság veszi körül a napjaimat, aminek igyekszem minden percét alaposan kiélvezni. A nyár álló csöndje, a családi apró örömök, a kukoricaropogtatás – mind messzire úsztatja még a határidők nyomását. Pedig az augusztus már szerkesztési feladatokat kér tőlem, a webszerkesztő hamarosan várja a Katedra új számának az anyagát, így lassan elkezdődik a szakcikkek olvasása is. Alapiskolás korom óta valahogy mindig, minden életállomásomon közöm volt valamilyen szerkesztési művelethez, iskolaújsághoz, faliújsághoz, webmagazinhoz, nem is tudom elképzelni szerkesztési munka nélkül a napjaimat. A transzkulturalizmussal foglalkozó 7. konferenciakötet korrektúrázása is itt kopogtat az ajtóban. Jól esik látni, ahogy évről évre egyre izgalmasabb tanulmányok születnek ebben a témában, ahogy egyre jobban összeérik a kutatócsoport gondolkodása. Egy másféle kreativitást igénylő munka is előttem áll, ami egy régi álom megvalósulása: a nyitrai kollégáimmal egy munkáltató tankönyvön dolgozunk. A tesztelési folyamat már lezajlott, kis negyedikesek egy csoportja az első körösen elkészített munkalapokat már megoldotta. Augusztus végén vágunk bele a tisztázási munkálatokba, a pilotírozás eredményeinek bedolgozásába. Megérkezett az az életérzés, ami a nyár derekán minden évben előjön: egyszerre vágyom rá, hogy a családi együttlét alapos kiélvezéséhez megálljon az idő, ugyanakkor kíváncsian várom már a szerkesztési-alkotói feladatokat is.
Petres Csizmadia Gabriella
8. 11. Szöveg