Nagy Csilla kritikája Szászi Zoltán 13 című kötetéről a Szalon kritikai rovatában, a Pengében jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Szászi Zoltán huszadik önálló kötete 13 novellát tartalmaz, amelyek a szerző korábbi prózai munkáitól eltérő, újszerű poétikai utakat nyitnak meg. Az írások egy része a hungarofuturizmus, azaz a történelmi motívumok és emlékezet, valamint a népi és kulturális hagyományok felforgatására, ironikus és kritikai szemléletére fókuszáló irányzat jegyében született. Ilyen a Kilövés, avagy beszély egy palóc űrrakétáról, amely a palóc irodalmi tér és hagyomány felülírása, átrendezése a sci-fi műfaji eszköztára segítségével. A fanyarok kimenetele – azaz kép a jövőből címében is reflektál a Feszty-körképre, és a történelem és kultúrtörténet számos elemét dekonstruálva disztópikus világképet teremt. A Ne szólj, szám, nem fáj robotom! (hungarofuturista beszély) a Philip K. Dick-univerzumban felvetett kérdés rekonstruálása (öntudatra ébrednek-e a gépek?). Az Új idők Fanyáriában, azaz amikor Dzsézi lent járt kicsit a túlvilágjárás, újjászületés motívumát is újragondolja, itt az Automata ad visszautat a léleknek. A Mindenre hat, macska nem hungarofuturista írás, de témájában illeszkedik az említett novellákhoz: a globális összeesküvés-elméletek groteszk portréja, ahol a tudományosan és technikailag kódolt, szervezett és értelmezett világ alakulásába egy macska avatkozik bele.
A hungarofuturista írások mind a tudományos-fantasztikus, az abszurd és a groteszk irodalmi hagyományokra épülő nyelvi-stilisztikai és narratív sajátosságaikkal, mind tematikusan kapcsolódnak egymáshoz. A fiktív helyszínek egy közös világ (Íszak-Hunnónia) részeként értelmezhetők, ahol az idő és a szereplők részben azonosak, a szöveg pedig újra meg újra rákérdez arra, mi az ember, a társadalom, hogyan viszonyul egymáshoz egyén és hatalom, egyén és gép, gondolkodás és mechanizmus. A kulturális, történelmi és művészeti tények, utalások, tárgyi vagy mentális elemek a teremtett világ szegmenseivel keverednek. A szövegtérben így létesülő világ és társadalom ambivalenciái minden esetben egzisztenciális kérdéseket vetnek fel, amelyekre humoros vagy ironikus válaszokat kapunk.
A novellák második csoportja szintén az irónia, a groteszk és a szarkazmus esztétikai minőségeit alkalmazva egy-egy, az adott kor és társadalom körülményei között érvényesülni próbáló karaktert láttat, s az elbeszélés a figurák kisszerűségét vagy éppen kiszolgáltatottságát, esetleg a múlt traumáinak feldolgozhatatlanságát mutatja meg. Találunk külső nézőpontból, az omnipotens elbeszélő szemszögéből megírt novellát, valamint én-beszélést is, a narrátor legtöbbször állást foglal, így a történetvezetés parabolisztikussá, példázatszerűvé válik."
