Nagy Csilla kritikája Pénzes Tímea Megnyúlások című „anyakönyvéről” az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Pénzes Tímea prózakötete „anyakönyv”: az anyaság tapasztalatát viszi színre, együttesen láttatja azokat a testi, emocionális, az önazonosságot és a társadalmi szerep változását érintő folyamatokat, amelyek a nő életében a gyerekvállalás során bekövetkeznek. A hat ciklusba rendezett novellák rendszerint egy-egy téma, probléma köré szerveződnek (mint a fogantatás, a halál, a hétköznapok rítusai, a család, helyek és emberek, öröm és szorongás), így különálló szövegként is megállják a helyüket, azonban egymásutániságukban olvasva regényként is azonosíthatjuk a művet, amely az önéletírás, a vallomás és az esszéregény műfaji kategóriái közötti határátlépésnek tekinthető.
Önéletírás, mert beszámol a fogantatás, a növekedés, az anyára és a gyerekre egyaránt jellemző személyiségfejlődés (és általában a testi, biológiai folyamatok) mozzanatairól: a mű hat fejezete a tapasztalatoknak az idő előrehaladásával bekövetkező rétegződését, az anya-gyerek viszony árnyalatnyi változásainak eseményszerűségét ciklikusan mutatja be. A vallomásirodalomhoz azért köthető, mert az egyes fejezeteknek körülhatárolható, azonosítható címzettjei az ikrek, az anyaság történetének elbeszélése nemcsak róluk, hanem nekik (is) szól. Az elbeszélő belső monológját egyes szám második személyű kiszólások, metanarratív nyelvi alakzatok törik meg, amelyek értelmezik, opponálják, tágabb összefüggésbe helyezik az elmondottakat, annak érdekében, hogy a címzettek (és ezzel együtt az olvasó) számára hozzáférhetővé, befogadhatóvá tegyék. A megszólalás így feltárássá, feltárulkozássá válik: az anya belső monológja emlékképek felvillanásából bontakozik ki (a házasság, a gyerekvállalásról való döntés, a viselkedésmódok és attitűdök változása, az anya és a gyerekek viszonyának egyedisége, a gyerek és a világ kontaktusa, az apaszerep értelmezése visszatérő vonatkozási pontokként szolgálnak), azonban – ellentétben például Szécsi Noémi vagy Ficsku Pál anya-, illetve apakönyveivel – nem elsősorban a történetek elbeszélése a tét, hanem a történéseket kísérő, az azokhoz kapcsolódó szubjektív benyomásoknak a rögzítése történik meg. De közelíthetjük az esszéregényhez is a művet, mert az emlékfoszlányok, az anyaságról szóló belső monológ asszociatív felépítése olyan – teoretikus – motívumhálót is működésbe léptet, amely a nyelv teljesítményére, a lejegyzés, az alkotás folyamatára való rákérdezést teszi lehetővé, így túlmutat a biográfiai műfajok keretein."
