Penge. Nagy Csilla kritikája Az ember tragédiája Nádasdy-féle prózai fordításáról az Új Szó kulturális mellékletének, a Szalonnak a kritikai rovatában jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
A Madách-bicentenárium évében jelent meg Az ember tragédiája új kiadása, amely Madách klasszikusának szövegét és Nádasdy Ádám prózai fordítását egymás mellett, az együttes olvasás lehetőségét felkínálva adja közre.
A kiadvány funkciója elsősorban az, hogy a több mint százhatvan éves drámai költeményt a mai olvasó számára pontosabban érthetővé tegye, hiszen a keletkezés és a befogadás ideje között eltelt idő mind az ismeretek (a Madách által felhasznált természettudományos tudásszerkezetek és bölcseleti, történeti, társadalom- és vallástörténeti utalások), mind pedig a nyelvhasználat (a szókészlet, a mondatszerkezetek, a korabeli élőbeszéd-szerűségnek megfeleltetett szövegformálás) szempontjából korlátozhatja a megértést. A prózai fordítás a bevezető szerint „nem átdolgozás, tehát hűen követi Madách művét, nincs benne se több, se kevesebb történés vagy érvelés, legföljebb néha bővebben, magyarázóbban szól, mint egy szorosan vett fordítás.” (8) Az Előszó mellett cselekményvázlat, a fő- és mellékszereplők színenkénti megjelenését áttekintő táblázat, az eredeti műhöz fűzött, a régies kifejezéseket, tárgyi magyarázatokat tartalmazó jegyzetapparátus, valamint a nyelvi-verstani Függelék orientálja az olvasót. A könyv Az ember tragédiája korábbi megjelenései közül leginkább a Matúra Klasszikusok-kiadással (1993) rokonítható, amelyet Kerényi Ferenc rendezett sajtó alá, és a szerzőre, a műre, a korszakra vonatkozó irodalom- és kultúrtörténeti összefoglalók mellett közölt cselekmény- és karaktervázlatot, magyarázó jegyzeteket. Míg Kerényinél a lapszéli és a színek végén szereplő kérdések és feladatok segítették a szövegértést, addig Nádasdy a prózai fordítással tulajdonképpen azt teszi lehetővé, hogy Madách műve más hangon, formában is megszólaljon, hogy az idő távlatából (másfél évszázad nyelvi és kulturális változásaiból) származó idegenség leküzdhető legyen az olvasás során. Ebben az értelemben (és a kiadvány technikai elrendezése is ezt jelzi) a prózai fordítás nem Madách szövege „helyett” áll, hanem annak alternatívájaként működik.
A vállalás Nádasdy Bánk bán- átiratával (2019) és mai nyelven megszólaló drámafordításaival is kapcsolatba hozható (például a Hamlet, a Szentivánéji álom és a Lear király átültetését magában foglaló, 2012-es kötettel), valamint az olvasóvá nevelés primer feladatát szem előtt tartó Shakespeare-képregényfordításaival (Hamlet; Rómeó és Júlia, 2010). Harmadrészt Nádasdy Ádám nyelvész attitűdjét, a nyelvhez való viszonyulását is érzékelhetjük a Madách-kiadás hátterében: a magyar nyelvet elevenségében, változásában mutatja meg, amelynek funkciója és szépsége a használhatóságában, alkalmazhatóságában, hozzáférhetőségében, sokféleségében rejlik (lásd ehhez például a Milyen nyelv a magyar? című könyvét [2020])."