Penge. Csehy Zoltán kritikája Varga László Edgár Venus és Nichita című kötetéről az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén jelent meg.
"Varga László Edgár könyve szellemes, lendületes olvasmány, csupa energia és meglepetés. Ezek az energiaáradások a mágikus realizmus, az örkényi groteszk, az apokaliptikus próza, a parabola, sőt a traumaelbeszélés foszlányait is aktiválják, de csak annyira, mint a tudatban halványan felsejlő emlékképeket szokás több-kevesebb sikerrel új élettel megtölteni. Az élettel telítődés elsősorban nyelvi természetű, Varga László Edgár magabiztosan kezeli a nyelvet, kiváló dramaturgiai érzékkel rendelkezik. A novellagyűjtemény két részből áll: az első ciklus (Venus és Nichita) szinte kisregényként is olvasható, morzsalékos, törmelékes értelemben, a prózai füzérszerkezetek gazdag hagyományához igazodva, a másik rész (Egy forradalom előkészületei) viszont három eltérő tárgyú novellát tartalmaz. Én a három tematikus értelemben független, érzésvilágában és poétikai megoldásaiban rokon novellát tartom a kötet legjobb szövegeinek, ezekben a groteszk és a hétköznapi olyan aránypárt alkot, melynek elemei érzékeltetni tudják a szövegekben megjelenített egzisztenciális tét súlyát.
A fej című novellában egy megkeseredett életű nő egy beszélő, levágott fejet talál az ajtaja előtt, majd lényegében újjáteremti a férfit, a hiányzó testet, hogy ismét elveszítse azt. A bizarr és abszurd ötletekben bővelkedő szöveg keserű humora, a párkapcsolati abszurd és a veszteségtapasztalat rendeződik egységbe. A szöveg úgy teremti meg saját gondolati auráját, hogy parodisztikusan reflektál a „nagy” témákra („minden levágott fej hisz a végzetben”), és számos beszédmódot megidéz, például a barokk szakrális próza csodaleírásait (a gyónás nélkül meghalni képtelen levágott, beszélő fej motívuma például szerepel Taxonyi Jánosnál). Egy másik szövegben „a kolozsvári Szekuritáté magyar irodalom részlegének” könyörtelen, de a könyörtelenség szapora gyakorlása miatt kissé meglankadt vallatói gyötörnek egy költőt a verseibe rejtett államellenes utalások miatt: a kínzás, a megfélemlítés narratívája a verselemzés technikáival csúszik össze. A harmadikban a forradalom szó értelmezési lehetőségei (forradalmi műtéti technikák, politikai értelemben vett forradalom), illetve a konkrét emberi test és a szimbolikus államtest átszerkesztésének metaforikus rétegei csúsznak egybe hasonló ötletességgel. Egyszer talán minden a helyére kerülhet, sugallja ez a próza, noha nem igazán hiszünk neki."
