Penge. Csehy Zoltán kritikája Szálinger Balázs Mintha repülnék című kötetéről az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Petőfi nyomán a Felföldön: ez az alcíme Szálinger Balázs Mintha repülnék című könyvének. 180 év, 8429 kilométer, Petőfi máig csodálatosan eleven úti rajzai (1845) mint GPS. Furcsa repülésérzet remekül megrajzolt, újra meg újra benépesített, ellegendásított tájakon. A madár röpte azonban megismételhetetlen: a poétikus szárnyalás klasszikus képzetei meg-megtörnek: „ami feltűnt egy hete, és feltűnik ma is: mennyi elütött madár szárad az úton. Lehet, hogy nem is sok, csak én veszem észre őket. Egyik szárnyuk gyakran szabad, fújja a szél. Mintha repülnének.” Nemzedéke egyik legkiválóbb költője a klasszikus előd nyomdokain halad, jobban mondva kilencszer fut neki az útnak, hogy aztán vissza-visszatérjen a kiindulási bázisra, Keszthelyre.
Petőfi felföldje ma már egy másik, hol múltba révedően, kissé nosztalgikus-elégikusan, hol kritikai hedonistán szemlélt országban terpeszkedik. Petőfi otthonossága ma sokkal inkább szövegotthonosság. Petőfi ma sokszor rejtőzik, csak nyomokban bukkan fel, emlékromok és legendamaradványok terepén akadunk a nyomára, de apropó egy belső utazáshoz is, főként, hogy a szerzőt párkapcsolati válság nyomasztja. Az életbe csapódó váratlan meteor „kráteri emberré” teszi a három gyerek sorsáért is felelős családapát, és ennek a lelket megedző sebzettségnek a nyomai is megjelennek a szövegen.
„Két óriási dolog: eljöhettem ide és elmehetek innen”– írja a szerző, s ezzel a szabadságfogalmat is új koordináta-rendszerbe helyezi.
Petőfi hol játékos szerep, hol konkrét szöveg, hol jelképes emléklény, fétisfazon és kultuszalany, hol anekdota- és legendahős, hol a magyar világ egyetemes szimbóluma lesz. A szerzőnek remek útikalauzai, társai vannak, akikről ugyancsak készül néhány izgalmas írói polaroidfelvétel: Kassán Szálinger kalauza a költő, rendező Forgács Miklós, Eperjesen a történészprofesszor Kónya Péter és a poéta Radics Rudolf, Poprádon a csillagász Tátra-kutató Scheirich László, Rozsnyón a nagyszerű helytörténész, Ambrus Ferenc, Rimaszombatban a költő, író Szászi Zoltán, hogy csak pár nevet említsek. Az utazó „szakmai”, baráti és érzékeny kezek közé kerül, s így tudja elvégezni azt a lényegében tudatarcheológiai munkát, mely az egymásra rétegződő hagyományok szintrendszerét átláthatóvá tudja tenni.
A Kassa-analízis szinte öndiagnosztizálóan elégikus lesz, de vannak kifejezetten felvillanyozó helyzetjelentések is. Szálinger Petőfi úti élményeinek váza mellett a romantikus költő nőkhöz való viszonyának finom árnyalódását is nyomon követi: szövege nemegyszer kelti azt a benyomást, hogy egy-egy helység megítélését nagyban befolyásolta a sóvár vagy érdeklődő férfitekintet mozgása. Igló különös helyszín e tekintetben, hiszen itt több humoros nőtárgyú Petőfi-költemény is született. A költőkultusz különlegességei is előtérbe kerülnek: Aszódon (Petőfi innen kezdte meg a felső-magyarországi utazását 1845. április elsején) például két gimnázium van, és mindkettőt Petőfiről nevezték el, de van egy emléktábla is, mely egy afganisztáni, Petőfiről elnevezett iskola növendékeinek látogatására emlékeztet. A rimaszombati Petőfi-tábla állítólag Wallentinyi Dezsőné éjjeli asztalából készült. Petőfi eperjesi tárgyú drámatöredéke remekül illeszkedik az aktuális allúziókhoz idomított Karaffa-portréhoz."
