Penge. Csehy Zoltán kritikája Szalay Zoltán Sivatagi só című regényéről az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Szalay Zoltán ikerkönyve remekül játszik az autofikcióval (elregényesített önéletrajzisággal), a lexikonregénnyel (gondoljunk Pavić Kazár szótárára vagy Zilahy Péter Az utolsó ablak–zsiráf című könyvére) és a transzkulturális vagy multikulturális közeg nyelvi és mentális hálózataival. Ebben a szövegvilágban egyszerre van jelen a félig-meddig, többé-kevésbé vagy teljesen kikerekedő anekdota, illetve az abszurd vagy groteszk humor.
Sokszor a hatást a szinte Bodor Ádám poétikáját megidéző motívumok váratlan berobbanása váltja ki az alapvetően realista indíttatású történetmesélés dramaturgiájába. Miközben az amúgy is csonka, így-úgy tatarozott családi viszonyok ráíródnak a hétköznapokra, a fészerben az aktuális pótapa (Nandi) egy tengeralattjárót épít a meneküléshez. A lexikonregény, mely betűrendben közölt szócikkekhez rendelt történeteket sorakoztat fel, A csallóközi tengeralattjáró – Pedró könyve címet viseli. Ezt Nandi könyve követi, mely a poétikus Ruszalkák éneke címet kapta. A könyvben a csallóközi tengeralattjáró sokértelmű szimbólummá válik. A tudatba való lemerülés, a történelembe való alámerülés, a manipuláció metaforikus tengeri hasadékaiba való leereszkedés, a meddő vágyakozás reménytelensége csak néhány példa a lehetséges párhuzamokból.
Hol van a Csallóközben tenger? A Csallóköz régi német neve (Schüttinsel) és viszonylag új keletű szlovák elnevezése (Žitný ostrov) is magában rejti a sziget szót, és ahol sziget van, ott víznek is lennie kell. Ha nem elég, felduzzasztja a képzelet. A köz a közöttiség, az átmenetiség terepe. Az elszigeteltség és a tengervágy lélektanilag könnyen közös halmazba kerülhet. A tenger a regényben elősorban jelkép: az 1989-es fordulat után nyíló szabadsághorizontoké, a nagybetűs életé, a felszín alatt rejlő titkoké.
A belugák felúsznak a Dunán, a magyarórára tengerész (Csöndes Felicián) jön, akiről kiderül, hogy költő és nemrég verskötete jelent meg a Kalligram Kiadónál Queen Elisabeth 2 címmel, mely pajzán verseket tartalmaz. Hosszan sorolhatnánk a szatirikus és abszurd ötleteket, de hamar rá kell ébrednünk, hogy valójában a groteszk az otthonunk, a szatírában élünk, egy metaforikus tengeralattjáróban, mely nem a tenger alatt jár, hanem a fészerben épül-szépül; sokszor félreérthetően paradox tárgyként reprezentálja, hogy rossz helyen van, de ez csak időleges állapot, közel a funkció és a vágyálmok kiteljesedésének ideje. A közép-európai ember abszurdhoz szoktatásában nagy szerepet játszott Grendel Lajos prózája, melyhez Szalay Zoltán prózaírói nyelvezete talán a leginkább hasonlítható."
