Penge. Csehy Zoltán kritikája Pion István A Búbánat-völgyön át című kisregényéről az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Pion István kisregénye ijesztő könyv, már az első fejezet különösen erős képpel zárul: „meztelenül kimentem az erkélyre, és a korláton át belevetettem magam a lent elterülő óriási bazsarózsaágyásba”. Ez a kétes értelmű zuhanás, földet érés lehet lélektani pofára esés, ikaroszi tragédia, de lehet jelképes megtisztulás is, eltűnés a burjánzó szépségben, feloldódás a megsemmisülésben.
Az énregény névtelen főhőse csetlik-botlik az iskolai élet útvesztőiben, bukdácsol, okiratokat hamisít, gyászjelentéseket kreál (másként mondva: barátait megajándékozza egy-egy szép emlékű dédivel), nem kerülheti el a szecskák (újoncok) sanyarú életét, puszta léte is provokáció, eleve túlélésre szocializálódik.
Hihetetlen, hogy a közösségi létformák az oktatási rendszerben lényegében meg-megújuló erőszakstruktúrák, melyek kitermelik a maguk hatalmi viszonyait, miközben ezt a képlékeny biomasszát elvben megbízható társadalmi erők formálják. Az iskola, úgy látszik, mindig a sokértelműen metaforikus határon van.
Az ellenségkreálás közösségi aktus, a virtust az erőszak elviselése hergeli, a betagozódás pedig agresszorrá nevel. Vannak azért varázspillanatok: ilyen a szertornadiadal vagy később a verssel való találkozás, a bravúros átjutás a misztikus Búbánat-völgyön.
Pion remek nyelvet talál az iskolai, a kollégiumi létezés elbeszéléséhez: ez a nyelv fordulatos, olykor zenei és üde, máskor dermesztő, ha kell, hibrid, ha kell, le-letisztulóan koherens, szinte egy prózában írt elbeszélő költemény stációiként tagolható. Az olvasás előrehaladtával egyre inkább úgy érezzük, hogy a költeményt valójában az agresszív cselekedetek sorozatosan felépített dramaturgiája osztja énekekre."
