Penge. Csehy Zoltán kritikája Fazekas Gergely Négynegyed című könyvéről az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Fazekas Gergely könyvének első ciklusa egy csodálatos esszével (Apám története) indul, mely első pillantásra családtörténeti auftaktnak hat, de sokkal több annál: ars poetica és szerelmi vallomás egyszerre. Az apa, egy sebész főorvos szenvedélyesen precíz munkája és a fiú, a zenetudós tevékenysége kerül közös nevezőre, ugyanis Fazekas (teljesen jogosan!) amellett érvel, hogy a májtályog vagy a Bach-fúga (rejtett és alattomos?) természetének megértése végső soron ugyanarra az antropológiai elköteleződésre és tudásvágyra vezethető vissza. A sebésznarratíva pompásan kopírozódik rá a zenetudósira: „Szellemi szikével nyitom fel a zene testét, hogy megnézzem, mi van a felszín alatt. Nagy különbség persze, hogy itt nincs tályog, csak valamiféle esztétikai perverzió működteti a vágyat, hogy a felszín alá nézzünk.” Ezek a kisebb-nagyobb, természetes kutatói és zenefogyasztói vágyból elkövetett jelenség- és műboncolás-beszámolók alkotják meg ennek a négyütemű könyvnek a szövegtestét, mely a kritikusi boncasztalokon újabb szikék kiélezett kíváncsiságának van kiszolgáltatva.
Az apanarratíva szinte azonnal kap egy alternatívát: Schubert híres Goethe-megzenesítésének rejtélyes rémkirálya lép elénk, jobban mondva az ő hangteste, ahogy az az apa és a fiú hallucinációiból és párbeszédéből megteremtődik a nevezetes balladában. Goethe nem szerette (és nem igazán értette) Schubert dalának újszerűségét, holott ma már az általános műveltség és a közámulat részét képezi.
Fazekas zenei szakelemzései is nagyon plasztikusak, szinte közvetlen fizikai kapcsolatot teremtenek a hangzásélmény és a testi-lelki folyamatok között. Ez a megfogalmazásokban is megnyilvánul, például a Schubert-dal egyik dramaturgiai fordulatát így jellemzi: „a g-moll tragikuma után valóban gyógyírként hat a b-moll simogatása”.
Az írások változatosságánal csak a szellemesség és a kedély akrobatamutatványai izgalmasabbak, Fazekas remekül ír, sőt komponál, és mindig megtalálja a személyesség és a sosem indiszkrét intimitás ideális helyeit a szövegben. A kultuszok, tévhitek és bizonytalanságok gyakori szereplői ezeknek az írásoknak, a „hősök”, mint pl. Bach, Mozart, Liszt Ferenc, Ligeti György vagy Kurtág György mindig elsősorban emberek maradnak, akik nagyszerű dolgokkal foglalkoznak, de bizonyos tekintetben esendők, nem a szuperhősök vagy héroszok másai, ám a kottapapír és a zongora előtt mégis azok."
