Penge. Csehy Zoltán kritikája Bertók László (1935–2020) Összegyűjtött verseiről az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Bertók László (1935–2020) költészetének eddigi legteljesebb gyűjteménye, az óvatos Összegyűjtött versek címet viselő, kétkötetes, monumentális kiadvány Mohácsi Balázs gondozásában látott napvilágot. A meglepően gazdag versanyag igen jelentékeny részét képezik a kötetben nem publikált szövegek, de néhány műfordítás is akad, melyek jelentősége korántsem lebecsülendő.
„Dráma, eposz, regény, önéletrajz helyett / két sorra teszed föl végül mindenedet?” – kérdezi a pécsi költő egyik jellegzetes kétsorosában. A kis formák nagy mestereként is számontartott Bertók kötetében kivételesen fontos a koncentráció, a sűrítés markáns képességének minden erénye. Ezt alapvetően határozzák meg azok a speciális formák, melyek ezt a költészetet közkedveltté tették: a Három az ötödiken című kötet testre szabott, egyszerre muzikális és mélyen intellektuális szonettjei, a Háromkák zseniális haikui vagy az oly sokszor, oly sokféle konstellációban felbukkanó, rímtávolságmérő kétsorosok.
A mindössze 19 éves költőt az ötvenes évek közepén államrend elleni izgatás vádjával börtönbüntetésre ítélték. E korszak verseivel indul a gyűjtemény, majd a megjelent kötetek anyaga következik, s utánuk a kötetbe nem rendezett és kiadatlan szövegek. Meglepetésként a verskötetek közt szerepel egy „prózakötet” is, a Dongó a szobában. Közelítések című poétikus mozaiksorozat.
Mohácsi Balázs egyik remek tanulmánya, mely a börtönmotívum alakulás- és átváltozástörténetét vizsgálta Bertók költészetében, szinte felkínálja, sugalmazza azt az olvasatot is, hogy a traumatizált költő számára a versformák metaforikus börtöncellákként is elgondolhatók: minden forma egy-egy behatárolt mozgástér.
A nyomasztó légkört a koncentrációból fakadó szabadságvágy ellensúlyozza. Ha ez a pszichologizáló önkorlátozás nem is bizonyítható, mindenképpen feltűnik a tökéletes forma kultusza és az utolsó hangig elrendezett szövegek magabiztos költőisége. Nem is olyan egyszerű lemérni két rím között a költői távolságot, vagy tizenhét szótagba szublimálni a derengésből nagyon is materiális színezetet kapó tapasztalást, megmutatni egy klausztrofób térben a szabadság lehetőségeit. Bertók László érett lírája aszketikus költészet."
