Penge. Csehy Zoltán kritikája a Bilingual Dsida – Kétnyelvű Dsida című kötetről az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"„Elengedem mindenki tartozását, / felejtsd el arcom romló, földi mását” – olvasható Dsida Jenő sírkövén a házsongárdi temetőben. De milyen is Dsida Jenő igazi, testen túli arca, milyen az örök arc, a versekből kisejlő szellemarc? Erre a kérdésre kínál lehetséges válaszokat a Bilingual Dsida – Kétnyelvű Dsida című könyv, Joe Váradi ráadásul Dsida korrekt angol arcvonásait is megrajzolja. És ez a „rajz” se nem fantomkép, se nem karikatúra, se nem stilizált fotográfia után készített skicc, hanem egy kitartó olvasói fegyelem türelmével megalkotott, részletgazdag, színes karcrajz.
A Joshua Könyvek kétnyelvű (magyar–angol) könyvsorozatának legfrissebb darabja nemcsak kiváló ízléssel összeállított kötet, hanem kétszeres nyelvi élmény is. A magyar és az angol szöveg egybeolvasása nemcsak nyelvtudásfejlesztésre jó, hanem arra is, hogy még szorosabban, fegyelmezettebben olvassuk a magyar szöveget, hogy jobban odafigyeljünk a részletekre, a költői megoldásokra. Erre Joe Váradi fordításai kiváló alkalmat kínálnak. Nem kell feltétlenül jártasnak lennünk az angol verstanban, hogy lássuk, a nagyszerű zenei érzékkel megáldott műfordító a versformák szigorú kezelésével messze túllép a korrekt tartalmi-poétikai stilizáció szokványos, tiszteletreméltó nyelvi keretein, és a Dsida-költészetre olyannyira jellemzően kimunkált formakultúrát és a finom rezdülések akusztikáját egyaránt érzékeltetni tudja. Lássunk egy példát a szapphói strófa angol variánsára: „Perharps at last, here, in the throes of / horrid shrieks and frothy perspiration, / amid blood-stained bewilderment, does / the spirit yet rule?” Magyarul: „Lássuk, vajon itt a habos verejték / s jajgatások rettenetes hevében, / véres arcú rémületek között is / úr-e a szellem?” De említhetnénk a Kóborló délután kedves kutyámmal című költemény pazar angol hexametereit is, vagy azt a nemes rímtechnikát, mely a kötet lapjain olyan sok örömöt szerez.
Dsida versvilága a magyar költészet újklasszikus vonulatához illeszkedik, akárcsak Radnóti Miklósé. Az erdélyi szülőföldfétis harsány, identitáskiugrató szerepe helyett az egyetemes emberi kérdésekre és a létszorongatottságra helyezte a hangsúlyt, s ezeket a kérdéseket dúsította fel a kisebbségi jelenlét színeivel és hangszerelte annak változatos dinamikájával. Ugyanakkor a kisebbségi lét jelképeivel is dolgozott, máskor tapasztalatait és vízióit a bibliai vagy történeti mintázatok fölé kopírozta."