Maradjunk inkább abban, hogy min kellene dolgoznod a héten, s akkor könnyebb lesz.
Egyrészt ott a Forrás: lassan össze kellene rakni az októberi számot, a szeptemberi már készen van (félreértés ne essék: nem egyedül, ez mind szerkesztőségi csapatmunka); a vártnál nehezebben áll össze a Kovács András Ferenc-blokk; szeretnénk a kritikarovatot gyorsabb reagálásúvá és frissebbé tenni, ez sem egyszerű; sok megválaszolatlan kézirat áll nálam halomban, ami miatt szégyellem magam; szerveződik egy új rovat, amiből remélem lesz valami, és el tud indulni januárban, de oda is lassan kellenének a szövegek, mert egy szerkesztő csak meglévő kézirattal tud dolgozni.
Másrészt itt-ott ellőttem már, hogy regényt írok, csak ugye egyfelől van ez a dolog, hogy ha az ember beszél róla, akkor nem csinálja, el kéne menni futni, menni kéne futni, megyek majd futni, szoktam futni, holnap elmegyek futni, aztán nem mégy el, szóval, hogy a beszéd helyettesíti a munkát, ez nem jó, a maga konkrétságában, babonán innen és túl. Másfelől meg, persze, kit érdekel ez rajtam kívül? A mindennapjaim felépítése, avagy a konkrét élethelyzetem egyelőre nem kedvez a regényírásnak, ami köztudomásúlag „segget” igényel, rendszerességet, beosztást, ezek egyébként megvannak, csak nincs benne helye és ideje az írásnak. Most az irodalom helyett az életet választom, amit egyáltalán nem bánok, de a Horváth Péter Ösztöndíjnak hála még van egy hónap Berlinem, ami szeptemberben esedékes, ott talán haladhatok kicsit ezzel az én hányatott sorsú prózámmal. Amúgy, ha jobban belegondolok, mivel szinte folyton ehhöz (copyright TGM) jegyzetelek, ezen gondolkodom, fejben a regény tereiben járok, amikor tehetem, voltaképpen dolgozom én rajt’, ha nem is írok konkrétan. Már ha van ilyen. Van.
Közben kikalapáltam több (na jó, 2 db.) verset is, a következő verseskönyv már sejtem, hogyan fog kinézni, nemcsak a tartalom, hanem a könyvtárgy is, aztán majd meglátjuk, a realitás milyen lesz, a duplikációtilalom (copyright FAM) miatt óvatosan képzelgek.
Ja igen, egy kritika-esszé kötetet is össze kellene raknom, félig már készen van, meg a disszertációmat is jó lenne egyszer könyvformában megjelentetni, ezzel kapcsolatban ez a sóhajszerű mondatocska a legtöbb, ami történt, egyéb konkrét lépést még nem sikerült tenni az ügy érdekében.
Közben meg, amit olvasok: Lengyel József: Az őszinteség lépcsőin, Marcel Proust: Álmok, szobák, nappalok, Eckhart mester: A Teremtés könyvének magyarázata, Tóth Krisztina: Síró ponyva, Donny Cates: Venom (5.), Batman: Joker diliháza II., Vargyas Gábor: Beszélgetések Sárkány Mihállyal, Bohumil Hrabal: Skizofrén evangélium, Byung-Chul Han: A Föld dicsérete, Esterházy Péter: Termelési-regény, Tandori Dezső: Egyetlen, Witold Gombrowicz: Testamentum, Jan Himilsbach: Fusimunka, Bertók László: Februári kés.
Szóval az említetteken kellene dolgoznom a héten.