„Nincs ok az aggodalomra” – hogyan hazudott Csernobilról a pártsajtó. Gazdag József írása a Napunkon jelent meg. Teljes terjedelemben a Napunk online felületén olvasható.
"Az ŠtB figyelte, ki hallgat nyugati rádiót, ki kér jódtablettát, ki mond csernobili viccet.
16 évem Orbánnal: a Napunk különleges interjúkötete nyolc nő és nyolc férfi történetén keresztül mesél az elmúlt tizenhat év Magyarországáról. Megrendelhető Szlovákiában és Magyarországon is!
1986 tavaszán a kommunista hatalom nem a radioaktív sugárzástól félt leginkább, hanem attól, hogy az emberek megtudják az igazságot. Miközben több európai országban jódtablettákat osztottak, Csehszlovákiában zászlókkal vonultatták a gyerekeket május elsején. Éppen akkor, amikor az ország területén a Csernobilból érkező radioaktív szennyezés elérte a csúcspontját.
A pártvezetők tudták, hogy nőtt a sugárterhelés, mégsem figyelmeztették a lakosságot. Az Új Szó sem tájékoztatta az olvasókat a veszélyről, hanem csak azt ismételgette, „nincs ok az aggodalomra”.
A hatóságok nemcsak a radioaktivitást mérték, hanem a közhangulatot is. Figyelték, ki hallgat nyugati rádiót, ki hisz inkább a Magyar Televíziónak, ki nem eszik salátát, ki mesél viccet Csernobilról.
A cikkből kiderül:
- mit tudtak, és mit nem tudtak a hatóságok Csernobilról;
- miért hallgatták el a veszélyt a lakosság elől;
- hogyan próbálta az Új Szó elhitetni, hogy „minden rendben van”;
- milyen csernobili viccek terjedtek;
- hogyan figyelte az ŠtB azokat, akik nem hittek a hivatalos propagandának;
- kiket jelentettek fel egy salátás megjegyzés vagy egy magánlevél miatt.
Negyven évvel ezelőtt, 1986. április 26-án hajnalban a Kijevtől mintegy 130 kilométerre fekvő csernobili atomerőmű 4-es blokkjában bekövetkezett robbanás a nukleáris energia történetének legsúlyosabb katasztrófájához vezetett. A robbanás következtében több százszor annyi radioaktív szennyeződés jutott a légkörbe, mint a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák után összesen.
A közeli Pripjaty városából és a környező veszélyeztetett övezetből néhány óra alatt több mint 45 ezer embert evakuáltak. A következmények felszámolása rendkívüli nehézségekbe ütközött: a helyszínen a sugárzásmérők egy része használhatatlanná vált, mert a sugárzás mértéke jóval meghaladta azt a szintet, amelyet a doziméterek mérni tudtak.
A magas sugárzású anyagok a következő napokban a légáramlattal Csehszlovákia fölé is eljutottak, a radioaktív felhők három alkalommal haladtak át Szlovákia fölött (április 29-ről 30-ra virradóra, május 3-án és május 7-én), s az esővel együtt nagy mennyiségű radioaktív anyag hullott ki belőlük – a leginkább érintett terület Dunaszerdahely és Komárom környéke volt.
Az Új Szóban az első csernobili fénykép 1986. június 3-án jelent meg.
„A szovjet elvtársak nem adnak tájékoztatást”
A katasztrófa valós paramétereiről sem Csehszlovákiában, sem Magyarországon nem álltak rendelkezésre hiteles információk – nemcsak a lakosság, hanem sokszor még a hatóságok számára sem. A Szovjetunió hírzárlatot rendelt el, és az adatokat a „baráti országok” illetékes szerveivel sem osztotta meg.
„Miniszter Elvtárs jelentem, a Csernobilban lévő atomerőmű egyik blokkjánál baleset következett be. Nagy valószínűséggel súlyos zónasérülés történt. A szovjet elvtársak nem adnak tájékoztatást” – állt abban az 1986. április 30-i jelentésben, amelyet a magyar Polgári Védelem országos törzsparancsnoka küldött Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszternek.
Hasonló dokumentum a csehszlovák belügyi levéltárban is fennmaradt. Az ŠtB Nyitra mellől származó, ŠTEFAN fedőnevű hálózati embere – aki a kijevi csehszlovák főkonzulátus gazdasági alkalmazottjaként dolgozott – arról számolt be, hogy a szovjet szervektől semmilyen hivatalos tájékoztatást nem kaptak. Helyi kapcsolatai révén azonban megszerezte a Szovjet Tudományos Akadémia egyik belső jelentését, amely szerint a csernobili atomkatasztrófa több százszor, sőt akár ezerszer is súlyosabb lehetett, mint az amerikai Pennsylvania államban történt nukleáris baleset.
Éljen május elseje!
A csernobili atomerőmű-baleset után Csehszlovákiában kormányzati válságbizottság alakult, és több korlátozó intézkedést is bevezettek. Megtiltották például a juhtej közvetlen fogyasztását, a tejelő teheneket kizárólag száraz takarmánnyal lehetett etetni, kivonták a forgalomból a magas jód-131-tartalmú tejtermékeket, egyes üzemekben ideiglenesen leállították a csecsemőtápszerek gyártását, és korlátozni javasolták a vadhús fogyasztását is.
A Megelőző Orvostudományi Kutatóintézet (Výskumný ústav preventívneho lekárstva, VÚPL) május első napjaiban külön tájékoztató jelentést készített. A szakemberek nem javasolták, hogy a gyermekek hosszabb időt töltsenek a szabadban, különösen füves területeken, és figyelmeztettek arra is, hogy a friss leveles zöldségeket – például a salátát és a zöldhagymát – alaposan meg kell mosni.
„A fű radioaktivitása jelentős, és helyenként eléri a 100 kBq-ot kilogrammnyi friss tömegre számítva. A gyermekek huzamosabb tartózkodása a füves területeken nem kívánatos. Célszerűbbnek látszik a fürdés helyett a zuhanyozást előnyben részesíteni. A lakosságot megfelelő módon figyelmeztetni kellene a friss zöldségek alapos megmosásának szükségességére.”
A hatóságok azonban ezeket az intelmeket nem közölték a lakossággal. A rezsim úgy tett, mintha semmi rendkívüli nem történt volna. Tudták, hogy nőtt a radioaktivitás, a lehetséges veszélyekről mégsem tájékoztatták a nyilvánosságot.
A május elsejei ünnepségeket – az úttörő-masíroztatásokat és a lampionos felvonulásokat is – változatlanul megtartották a szabadban, pedig Csehszlovákiában a sugárterhelés éppen azon a napon érte el a csúcspontját."
Az Új Szó 1986. május 1-jei címlapja.