Németh Zoltán laudációja Gužák Avarka Klaudia Szemmel tartva-díjához az Irodalmi Szemle-online-on jelent meg, ahol teljes terjedelemben olvasható: https://irodalmiszemle.sk/2026/08/nemeth-zoltan-laudacioja-guzak-avarka-klaudia-szemmel-tartva-dijahoz/.
"Vannak alkotók, akik szavakkal festenek, és vannak festők, akik képeikben történeteket mesélnek. Gužák Avarka Klaudia azon ritka művészek közé tartozik, akik számára a két nyelv – a költészeté és a képzőművészeté – nem válik el egymástól, hanem közös gondolkodási térben formálódik. Versei és képei ugyanannak az érzékeny, belső látásnak a különböző megnyilvánulásai.
Költészete az emlékezésből indul ki, amely a tudás archeológiájának köszönhetően a személyes múlt felidézésétől sokkal távolabbra vezeti olvasóját. A gyermekkor, a család, a természet, a test vagy az idő motívumai nála egy olyan sajátos képi világ részévé válnak, amely titokzatos, bizarr, sőt kísérteties. Verseiben a hétköznapi tárgyak és helyzetek váratlan jelentésekkel, a gyermekkor és a családi emlékezet jelentéseivel telítődnek, amelyben mindig ott sejlik valami kimondhatatlan, zavarbaejtő feszültség.
Papírbaba című verse így kezdődik:
„Kicsivel azután értem haza, hogy elvitték a házunkat.
Egy teherautó után kötötték, úgy húzták el.
Egy darabig bambán néztem utána.
Fél óra sem telt el, és hoztak egy másikat: egy ugyanolyat.”"