Németh Zoltán "Kéméndi kemping a Szerelem-szigeten, 1969" című lírai dokumentumprózája a Literán jelent meg. Teljes terjedelemben a Litera online felületén olvasható.
"A történet 1993-ban kezdődött, amikor félénk, félszeg egyetemistaként Fónod Zoltán tanár úr elküldött az Irodalmi Szemle szerkesztőségébe, hogy vigyem be szemináriumi dolgozatomat, amelynek témája a Milan Kundera Jakab és az ura. Hódolat Denis Diderot-nak című regényéből készült hangjáték volt. Az Irodalmi Szemle belvárosi szerkesztőségébe kopogtattam be a Ventúr utca felől, a félhomályos szerkesztőségi irodában a főszerkesztő, Tőzsér Árpád fogadott. Abban az időben még a szerzők által személyesen vagy postán érkeztek a papírra gépelt kéziratok. Tőzsér Árpád elolvasta a rövid írást, közlésre elfogadta, majd felajánlotta, legyek az Irodalmi Szemle szerkesztője. A beszélgetés során pedig rákérdezett, honnan származom. Kéméndről, feleltem. Kéménd? – kérdezte, és a távolba nézett. 1969-ben a kéméndi ifjúsági táborban szinte mindenki jelen volt, aki az 1989-es bársonyos forradalom idején valamit is számított, mondta, ott kezdődött a rendszerváltás. Kéne erről írni egy könyvet, vagy legalábbis egy tanulmányt, esetleg diplomamunkát.
Azt nem állíthatom, hogy eddig a pillanatig ne tudtam volna a kéméndi Szerelem-sziget szlovákiai magyar kultúrtörténeti beágyazottságáról. A családi szájhagyomány rögzítette, hogy az 1960-as, 70-es, 80-as években olyan együttesek léptek itt fel, mint az Illés, az Omega, Szörényi Levente, Balázs Fecó és Koncz Zsuzsa, aki anno az ölébe ültetett négyéves koromban. Ebben az időszakban a rendszeres könnyűzenei koncertek és népzenei találkozók mellett évente szervezett úttörőtáborok helyszíne is volt a Garam-parti Sziget, amelyet nyáron folyamatosan kempingként használtak a – főként cseh – turisták. A Sziget fölött emelkedő domboldalba épített Fehér Akác csárda szintén legendás helynek számított, ide járt étkezni a táborozók és turisták egy része, és irodalmi karrierem is itt bontogatta első szárnyait: hétéves elsősként egy 27 versszakos verset szavaltam el Lakatos Gyula prímás virtuóz hegedűjátéka előtt a március 28-i pedagógusnapon, amely Csehszlovákiában Jan Amos Komenský, azaz Comenius születésnapjára esett. A Fehér Akác fölött pedig ott húzódott Iszomfalva, azaz a kéméndi pincefalu, amely bőséges ellátmányt jelentett a táborozók számára Irsai Olivérből és Olaszrizlingből.
Szóval ott maradt valahol az agyam hátsó részében ez az információ, és újraaktivizálódott, amikor – talán – Grendel Lajos valamikor a 2000-es évek elején elmesélte azt az anekdotát, hogy a kéméndi Párkány-Zselíz-Bart-Sziget-kereszteződésen a mellékútról úgy hajtott át megállás nélkül a szlovákiai magyar írókkal-költőkkel teli autó (talán Koncsol László volt a sofőr), hogy majdnem a fél szlovákiai magyar irodalom odaveszett."