Németh Zoltán Három lengyel nő című tárcája az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Nem tudom, a kedves olvasók hogyan vannak vele, milyen létezésgyakorlatokat aktiválnak magukban, de én gyakran elképzelem, amikor vonaton, autóbuszon, villamoson vagy metrón utazom, hogy olyan szemmel kezdem nézni az utastársaimat, mintha 20 000-ből, 3000-ből, 2600-ból, 1910-ből, 1250-ből, Kr. e. 5000-ből vagy 250 000-ből kerülnék ide, de abban a kényelmes helyzetben vagyok, hogy az arcom, a hajviseletem, a ruházkodásom teljes inkognitót jelent számomra. Így, ebből a pozícióból hallgatom a párbeszédeket, nézem az utasok cipőjét és kabátját, a grimaszokat és tekinteteket, a tárgyakat és formákat, a tereket és a benne mozgó alakokat.
Amikor egy idegen országban vagyunk, amelynek értjük a nyelvét, akkor elképzelnünk sem kell önmagunk idegenségét, mert az eleve adott, még a levegővételbe is beleíródik, miközben erről csak mi tudunk, hiszen – ha a bőrszínünk azonos – tökéletesen játszhatjuk a hazait, az ismerőset.
Három lengyel nő ül tehát egy kávéházban Varsóban, én a szomszédos asztalnál Gazeta Wyborczát olvasok és narancslevet iszom, tökéletes a mimikrim. Tíz percig lényegtelen apróságokról folyik a szó, de aztán összehajolnak.
Az első percben az derül ki, hogy egyikőjüknek több mint két éve, az orosz–ukrán háború kitörése óta ott áll az ágya mellett, alatt a becsomagolt bőrönd. Mindent bekészített, amit fontosnak gondolt, öt évig dolgozott külföldön, tudja, mire van szükség egy hosszú út esetében, el sem tudna aludni, ha nem lenne a biztonságot jelentő bőrönd az ágy alatt."