Nagy Zsófia tanulmánya Lesznai Anna: Köd előttem, köd utánam (Hmla predo mnou, hmla za mnou; kurátor: Štefánia Ďuricová) című kiállításáról (Kelet-Szlovákiai Galéria, Kassa, 2023. 06. 22 – 2023. 09. 10.) a Kontur Magazinban jelent meg, ahol teljes terjedelemben olvasható.
"Lesznai Anna a 20. század sokoldalú alkotója volt, aki a képző- és iparművészet, az irodalom (a költészet és a nagyepika), a művészetfilozófia, és általában a filozófia területén is kipróbálta magát, alakját és munkásságát sokszor mégis a korszak jelentős férfi gondolkodóihoz és alkotóihoz, férjéhez, Jászi Oszkárhoz, barátaihoz, Balázs Bélához és Fülep Lajoshoz, vagy épp beszélgetőtársához, Lukács Györgyhöz fűződő viszonyán keresztül közelítik meg.
Az 1912-1945 között írt naplójegyzeteit és Török Petra értékes lábjegyzetekkel ellátott tanulmányait tartalmazó vaskos Lesznai-könyv (Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből, Hatvany Lajos Múzeum / Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2010) hátsó borítóján is egyetlen mondat foglalja össze Lesznai munkásságát, a többi szöveg a korszak jeles személyiségeinek róla alkotott – jellemzően rajongó – véleményét listázza.
Ady Endre és Kodály Zoltán is lelkesedett Lesznaiért, ez 2010-ben még fontos szerepet játszhatott abban, hogy a közönség is felfigyeljen rá, azonban 2023-ban már rendelkezésünkre áll számos olyan, a művésszel és munkásságával kapcsolatos tudás, ami saját jogán is érdekessé tenné őt. Bár a kassai Kelet-Szlovákiai Galériában nyílt kiállítás minden bizonnyal más céllal született, mégis nehéz félretenni az elvárásainkat, mert egy olyan alkotóról van szó, aki nem foglalhatta el az őt megillető helyet a kánonban.
A Szlovákiában megvalósított monografikus tárlat nem a Lesznairól való tudás elmélyítését és árnyalását vállalta magára, sokkal inkább a művész bemutatását. A kurátori szöveg „feledésbe merült”, sőt „sematikusan magyarázott” alkotóként hivatkozik Lesznaira, a kiállítás azonban elszalasztott számos olyan lehetőséget, amely a valóban összetett életmű által sokat taníthatott volna a kelet-szlovákiai régió komplexitásáról, az ott élők összefonódó történelméről, a társadalmi osztályok kapcsolódásairól és elszigeteltségéről (elsősorban a múltban, ám a jelenre is hatást gyakorolva). Bár a kiállítás bevezető szövege reménykeltő módon „nemzeti korlátokon átívelő módszertanról” beszélt,[1] a témaválasztáson túl (azaz, hogy magyar anyanyelvű művésznek készült monografikus kiállítása egy szlovák intézményben) ez a módszertani döntés sajnos kevéssé érződött.
Lesznai Anna élete jelentős részében a Kassától hatvan kilométerre található Alsókörtvélyesen (Nižný Hrušov) élt, a körtvélyesi családi kastély, annak kertje, és a környékbeli, elsősorban szlovák anyanyelvű paraszti társadalom fontos inspirációs forrásul szolgáltak a munkájához. Lesznai maga is szerette volna megtanulni a szlovák nyelvet, ez azonban végül terv maradt csupán. Ehhez képest a kiállításon alig jelenik meg Körtvélyes, és a tárlat nem foglalkozik a művész és a környezete közötti kapcsolat elemzésével sem, ami pedig a legtöbbet nyújthatta volna a szlovákiai kiállítási környezetben.
A kiállítás rövid felvázolása után azokat a témákat és szempontokat elemzem majd, melyek hiánya a leginkább tanulságos lehet. Az ismertetett témák és szempontok megmutatják, hogyan közelíthetünk meg egy nyelvi, etnikai, és osztályhatárok között elhelyezkedő életművet anélkül, hogy érzéketlenek maradnánk a különböző regiszterek sajátos értelmezési hálóira."