Gyakorlatilag egy kétéves írói blokkból ébredezem lassan, teljes erőbedobással azért még nem dolgozom, de dolgozgatok, na. Az elmúlt hónapokban elsősorban az évek óta a gépben álló félkész szövegeket javítgattam, illetve a töredékeket szerkesztettem össze koherens szövegekké - az utóbbi években egyre gyakrabban alkalmazom ezt az általam csak mozaik- vagy puzzle-technikának nevezett metódust, és igazából egész szórakoztató. Nagyon hiányzik az az időszak, amikor csak "kiköptem" egy majdnem teljesen kész szöveget, nem dicsekedni akarok, szerkeszteni, javítani természetesen kellett őket, de akkoriban valahogy rögtön összeállt a fejemben, mit akarok mondani, és hogyan akarom azt megvalósítani, és nem szöszöltem évekig egy hosszabb / hónapokig egy rövidebb versen. Mindegy, biztos csak öregszem és lassulok. De azért nekivetem magam a munkának a héten is, ki tudja, hátha sikerül érdemben haladni.
Nagyon ritkán fordítok, nem is tartom magam műfordítónak, gyakorlásként kezelem, ha mégis fordítok verseket angolból (tulajdonképpen kreativitást felcsigázónak). Viszont - szintén évek óta - állnak becsillagozva a postafiókomban a Poetry Foundation Poem of the Day-levelei, nemrég nekiláttam kivégezni őket. Kíméletes vagyok magammal azért (valójában sajnos a kötelező minimumon túli dolgokat illetően reménytelenül lusta ember vagyok), nem fordítom ezeket a verseket készre, csak "megnyersezem" őket. (Szintén saját szószörny.) Nyelvgyakorlásnak sem utolsó, ne csak mindig a duolingós bagoly érzelmi zsarolásától rettegve nyomkodjam a telefonomat (mivel az utóbbi hetekben úgy döntöttem, újrakezdem a 9 éve abbahagyott spanyolnyelv-tanulást is). Egyébként, ha ez szorosan nem is tartozik ide, mást nem idegesít ez az amúgy aranyos animált bagoly, ahogy óránként pittyeg, zokog és dühöng a kijelződön, és ha nem vállalsz pluszfeladatokat, leminősítési zónával alázgat? Mindegy, biztos csak túldimenzionálom.