N. Tóth Anikó Kováts Speneder Fanny című regényéről és a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás karácsonyi programjairól Kacsinecz Krisztián írt a Napunkon. Írása teljes terjedelemben a Napunk online felületén olvasható.
"A Pozsonyi Kifli az idei adventi vásárra sem érkezett friss pozsonyi mese nélkül, amelyet ezúttal N. Tóth Anikó jegyez. A polgári társulás kínálatában megtalálható az új pozsonyi naptár is, amely ezúttal egy német nemzetisége miatt a második világháború után kitelepített, pozsonyi fotográfus ritka alkotásait gyűjti csokorba.
Pozsony és környéke a Napunk fókuszában. Keresd Pozsony címkével megjelölt cikkeinket! Ezeket a dél-szlovákiai sztorikat csak nálunk találod meg.
A Pozsonyi mesék sorozat mára valóságos franchise-zá nőtte ki magát, amelynek az évente megjelenő újabb köteteiben gyakran térnek vissza a korábbról már megismert, a régi Pressburgot benépesítő szereplők, mindig más és más arcukat, életük más-más szeletét mutatva meg.
Így történt ez idén is, hiszen az újabb mesekönyvben olyan ismerős figurák bukkannak fel újra, mint Batka János pozsonyi főlevéltáros és kultúraszervező mecénás, Dr. Kováts György, az Osztrák–Magyar Monarchia első gyermekkórházának alapítója vagy Liszt Ferenc, a Pozsonyba rendszeresen visszajáró, világhírű komponista. Az idei újdonság, hogy a sok híres és kevésbé híres, a városban született vagy a városhoz kötődő, nagyszerű férfiú után a főhős ezúttal egy hölgy: Kováts Speneder Fanny, a kivételes hangú énekesnő, aki a 19. század utolsó harmadában és a 20. század elején meghatározó alakja volt az élénk pozsonyi zenei életnek.
Pozsony elfeledett dívája
Fanny jómódú polgári családba született, apja Franz Speneder, a pozsonyi Nemzeti Szálloda tulajdonosa volt. Tehetségére elsőként Batka figyelt fel, de később Liszt Ferenc is elismerően nyilatkozott róla. A világhírű zeneszerző a Fannyról szóló meseregényben is fontos szerephez jut, hiszen az énekesnő első nagyszabású előadása is hozzá kötődik: főszerepet énekelt Liszt Erzsébet legendája oratóriumában a Városi Színházban.
Ez a legenda vissza-visszatérő motívuma, vezérfonala a meseregénynek. A kis Fannynak, aki a rózsáktól (is) tanul énekelni, a szegényeken segítő Árpád-házi Szent Erzsébet csodás története a kedvenc meséje, az ő példáját követve ő is enni ad egy pozsonyi koldusnak.
Később énekesi pályája egyik csúcsa az lesz, amikor operaénekesként Szent Erzsébettel azonosulhat a színpadon, majd hozzá hasonlítja őt a férje is, dr. Kováts György, amikor megegyeznek, hogy a városban ingyenes népkonyhát nyitnak a rászorulóknak. Végül, már ősz fejjel Fanny újra előadja Liszt oratóriumából a rózsacsoda-áriát a tanítványának az újonnan épült Szent Erzsébet-templomban (ismertebb nevén Kék templomban).
Kicsit ironikus, és talán részben a történetírás férfiközpontúságának tudható be, hogy a kisregény mellékszereplőinek életéről – nem csupán Lisztről, hanem Batkáról vagy Kováts Györgyről is – jóval több adatot őrzött meg az utókor, mint Kováts Speneder Fannyról. Hosszas kutatómunkával is csupán töredékes, vázlatszerű életút állt össze, amelyet az írói fantázia segített koherens történetté gyúrni. A mesében így is nagyok az időbeli ugrások, az epizódszerű fejezeteket Fanny életéből a már említett rózsaszimbólum és a Szent Erzsébet-motívum köti össze.
Forrás – Pozsonyi Kifli PT
Fanny mesebeli alakja bár némileg túlidealizált, azért a mai lány- és hölgy olvasóknak sem nehéz azonosulniuk vele, hiszen azzal a női szerepekre vonatkozó dilemmával, amelyet manapság hajlamosak vagyunk a „modern kor” sajátjaként elkönyvelni, ő is szembesült jó százötven évvel ezelőtt. Neki azonban végül sem a családról, sem a karrierről nem kellett lemondania, részben saját elszántságának és kitartásának, részben szerető férje ösztönzésének és támogatásának köszönhetően."