A héten kezdődik a tavaszi szemeszter, ilyenkor az egyetemen sajnos az adminisztrációé a főszerep: melyik kurzus indul, melyik nem, meglesz-e az óraszám, mennyi túlórában vagyunk, tárgyleírásokat töltünk fel használhatatlan rendszerekbe, létszámokat ellenőrzünk, tényleg azok vették-e föl a kurzust, akiknek kell, és mindenki fölvette-e, akinek kell. Óránként pittyeg a FB, az e-mail, nem egy nyugodt időszak.
Aki ismer, tudja, hogy állandó és penetráns elmaradásban vagyok, most épp egy Petőfi-tanulmánnyal. A puszta télenről adtam elő pár éve egy konferencián, kötelező olvasmány, szavalati darab, ezért azt hittem, csak egy recepciótörténet lesz az egész, hátha abból is kijön valami, de kiderült, hogy alig van a versről normális elemzés (van azért jónéhány, de az elmúlt évtizedekből alig). Én teljesen beleszerelmesedtem: néha hajlamosak vagyunk elfelejteni, miért is van minden magyarországi faluban Petőfi utca. Olvassatok Petőfit, mert zseni!
Folyamatosan készítünk elő egy KAF-kiadást, nem kritikait, de a lehető legjobb állapotú Összegyűjtöttet szeretnénk, a Kalligram és a Bookart gondozásában, ezzel is napi szintű munka van. Hátha sikerül!
És csordogálnak a bírálandó OTDK-dolgozatok is, ezekhez is próbálok hozzáolvasni, hogy legalább idén ne én legyek a legutolsó!